Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja : Irániak, szarmaták, alánok, jászok (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1995)

Kardáldozatok és a sajátosan iráni szentélyek

Kardáldozatok és a sajátosan iráni szentélyek adatok megértését: a halmok jó része bronzkori, vagy még korábbi, a gödörsíros korba, pontosabban a majkopi körbe tartozó kurgán, 7 7 és a Kr. e. 6-4. századi szkíta kori szentélyek ezek - földdel megemelt - tetejére, az emelvényekre épültek. A történészek felfogása szerint a vaskorban, tehát a Kr. e. első évezredben ez a térség, az Azovi-tengertől a Kubán folyó vidé­kéig elterülő síkság az ún. meótiszi népek szállásterülete lett volna, akik nem lennének mások, mint egyes mai észak-kauká­zusi népek, az adigék, a cserkeszek és a kabardok elődei. Föld­művelők és marhatartők voltak, szoros kapcsolatokkal a fekete-tengeri görög városokhoz, innen vannak egészen külön­leges tárgyak a halmokban a Kr. e. 5-4. századi görög világból (pl. Panathénaiai amphorák), más leletek viszont a [szkíta] állatstílus jelenlétére utalnak. Ennek megfelelően a mai tudo­mányos irodalom már meótiszi-szkíta korszakról beszél. 7 8 Sajnos, azok a katalógusok, amelyek a feltárásokról megje­lentek, elsősorban a leletanyagot ismertetik, és kevéssé a minket most érdeklő jelenségeket. 7 9 A mégis előforduló adatokra a szent körzet alább következő leírása során fogunk hivatkozni. A részletek ismertetése elsősorban F. R. Balonov kuriózum-szám­ba menő rövid cikkére és A. M. Leskov katalógusára épül. 8 0 Az 1981 őszétől folyó munkák során aul Uljap körzetében 17 halmot tártak fel. Ezek közül hét egy csoportban volt, és szokat­lan szerkezetet árult el: 8 1 a legfeljebb 3 méter magas, már álló 77 IRINYINA 1988,172; DNEPROVSKIJ-LOPATIN 1986, 65. 78 LESKOV-LAPUSHNAN 1987, 35. Eszerint a meótiszi korai vaskor a Kr. e. 6. és a 3. század eleje között tartott, és a meótiszi, azaz görög hatású, valamint a szkíta és szarmata kultúra sajátos keveredését jelenti. 79 LESKOV 1985; LESKOV-LAPUSHNAN 1987; LESKOW-LA­PUSCHNJAN 1989. Nem került kezembe a szentpétervári Aurora kiadó által kilátásba helyezett kötet: Treasures of Adygei Burial Mounds. Excava­tions of 1981-1983 címmel, A. Leskov tollából, ha egyáltalában megjelent. 80 BALONOV 1987; LESKOV 1985, 32, 36,38. 81 Adataink az uli 10. halomra, aul Uljapon pedig az 1981.1., az 1982.2., 4-6. és 10. számú halmokra, valamint az 1983.7-9. és 11. halmokra vonatkoznak. Ez 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom