Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja : Irániak, szarmaták, alánok, jászok (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1995)

Kardáldozatok és a sajátosan iráni szentélyek

Kardáldozatok és a sajátosan iráni szentélyek 1898-ban N. I. Veszelovszkij folytatott ásatásokat délen, a Kaukázustól északra Adige területén, a Kubán folyó bal partján az U1 melletti Labü mellett, ahol kurgánokat tárt fel. (Az 1848-1918 között élt Veszelovszkij nem mindennapi egyénisége az ásató régészetnek, ő tárta fel a világhírű majkopi és novaszvabódnajai korai bronzkori, valamint a kelermesi, uli, kosztromszkajai és jelizavetinszkajai szkíta fejedelmi sírokat.) 1908-1909 során még nyolc kurgánt vizsgált meg Ulban, sajnos, ezekről az ásatásokról is csak kivonatos feljegyzések maradtak fenn. Annak idején Veszelovszkij is temetkezési helyeknek tartotta ezeket a halmokat. Kiderült azonban, hogy a Fekete-tenger északi térségéből máshonnan is vannak ilyen jellegű emlékek. Ezeknek, valamint egyéb régi feljegyzéseknek az elemzése, továbbá újabb ásatásoknak az eredményei alapján ma már nem síroknak, hanem vallásos központnak tarthatók egyes, Veszelovszkij által feltárt halmok is. Az egyik ilyen rendkívüli együttes az 1.1898-as uli „kurgán", amelynek mindmáig nincs párhuzama. A. L. Lelekov szerint feltárási adatai részletekbe menően egyeznek a védikus irodalomban fellelhető áldozati ceremóniákkal, elsősorban a felszerszámozott ló feláldozására vonatkozó adatokkal Ugyanakkor Lelekov mégsem vitatja, hogy itt is sírhalomról van szó, és a temetés során áldozták [volna] fel a halomban talált 360(!) lovat. Lelekov azonban nem vette figyelembe, hogy a halom testében a földből emelt emelvényszerű térségen 5,35 méterrel a lovak maradványai fölött még több, mint 50 lócsontvázat 38