Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Sz. Körösi Ilona: Jakabszállás lakóinak származása az anyakönyvek alapján 93 Juhász Antal: Az elvándorlás és megtelepedés motivációi a táj települési folyamataiban

földijéről Lázártónak, neveztek, egy jánoshalmi halásszal rendszeresen halásztatták, s ebből szerény jövedelmük is származott. Nacsa Ferencék előbb a Lázártanyán húzták meg magukat és a letelepedés után két évvel építkeztek. Cigányokkal verettek vályogot, az építésben a szomszédok segítkeztek, tanyai barkács irányításával. Három osztatú: szoba-konyha-kamrás lakóház és 8 nagyjószágnak alkalmas istálló épült. 1906-ban, a Sváb-féle birtok parcellázásakor Nacsa Ferenc 30 holdat vásárolt. Nagyon szeretett dinnyét termeszteni, amit leginkább a kalocsai piacon értékesített. Kb. 1 holdon gyümölcsöst telepített, alma-, körte-, szilvafákkal. Ez a század elején Tázláron újdonság lehetett, hiszen a szőlőtelepítéstől független gyümölcsösre ez időből csak a szegedi határból ismerünk példát. Valószínűleg ezt követte, ugyanis szülőföldjén rokonlátogatóban minden évben megfordult. Négy hold szőlőt telepített, ami az első telepítőről elnevezett, összesen 73 hold kiterjedésű Lázárhögyben feküdt. Elsőszülött fia, Ferenc az 1900-as évek elején a Horgoson született Tanács Rozáliát (1886 — 1970) vette feleségül, ami szépen bizonyítja, hogy a család ápolta a kapcsolatot a szülőföldjén élő rokonsággal. Horgos (ma Jugoszlávia) szomszédos Szeged —Királyhalommal és tanyai népének nagy része a „szögedi nemzet"-ből sarjadt. A fiatalon, 1910-ben elhunyt Nacsa Ferencnek három gyermeke született. A földet 1922-ben, a nagyapa halála után bérbeadták és 1924-ben, Nacsa Rozália (sz. 1905) férjhezmenetelekor került osztályra a két élő testvér között. Nacsa Rozália 56 holdat örökölt: ugyanannyit, amekkora földön nagyapja az 1880-as évek elején megvetette a lábát. Csakhogy a négy évtizede még kietlen pusztán 1924-ben jól beállított, rozsból, búzából felesleget termelő, tejhasznot, gyümölcsöt, bort és állatokat értékesítő tanyai gazdaság működött. 1894-ben Tázlár legtöbb adót fizető földbirtokosa Sváb Imre, aki a kb. 40 km-re lévő Gátéren, Félegyháza határában lakott. Félegyházán 2131 kat. hold földet birt, Tázláron pedig az 1895. évi Gazdacímtár az ő nevén és Sváb Gyula (az emlékezések szerint testvére) nevén 4262 kat. holdat tüntet föl.

8 A tázlári és a Szánk határában fekvő földekkel együtt 6000 holdas Sváb-birtok parcellázására 1906-ban került sor. Egy holdat 100 koronáért is lehetett venni, ha a vevő 10 korona kauciót lefizetett, s a fennmaradó összeget rátáblázták. 30 kisbold (magyar hold) területű parcellákat osztottak. A tehetősek több parcellát is vásárolhattak, akiknek pedig nem futotta egész parcellára, azok ketten, legfeljebb hárman társultak össze. Összehasonlításul: Szeged városa közlegelői bérbeadásakor 10 kat. holdas, míg Kecskemét Felső-Pusztaszeren 50 holdas földeket parcellázott.

9 Tázláron a század elején 10 kisbold általában kevés volt egy telepes-család megélhetéséhez: akinek csak ennyire futotta a pénze, annak el kellett szegődnie részesaratónak és más munkaalkalmakra. Berta István kunszentmártoni születésű kubikos (188 — 1958) 1912-ben vásárolt 50 kisholdat a Sváb-birtokból. Pesten dolgozott és hirdetésből értesült a tázlári földeladásról. Még abban az évben tanyát épített, de nem költözött oda, hanem kiadta 8 Kimutatás Tázlár községben az 1894. évben azon legtöbb adót fizetőkről kik az 1895. évben a képviselőtestületnek tagjai lesznek. A kimutatást Szabadi Pál tázlári helyismereti kutató szívességéből ismerem. A magyar korona országainak gazdacímtára. Bp. 1897. 240—241. 'JUHÁSZ ANTAL 1980,JUHÁSZ ANTAL 1987. 103