Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Sz. Körösi Ilona: Jakabszállás lakóinak származása az anyakönyvek alapján 93 Juhász Antal: Az elvándorlás és megtelepedés motivációi a táj települési folyamataiban

högyeket elhordták kocsikkal, töltögették a völgyeket. Szőlőt telepitöttek. Aztán mindön mögtermött..." Rozsot, árpát, zabot, kukoricát termeltek. Bálint Sándor írja, hogy a feketekadarka, rúzsadinka és a szlankamenka szőlőfajták vesszőit Alsótanyáról vitték. Dohányt is termesztettek és a görögdinnyét ők honosították meg a pusztán. Sok szarvasmarhát, ökröt tartottak, s Lázár Istvánnak az emlékezet szerint ezer birkája is volt/' A trágyát nagyon megbecsülték, mivel a homoktalaj sokat igényelt — de jó terméssel meg is hálálta, ha évente trágyázták. Lázár István a megtelepedéskor 120—130 holdat vásárolt, ám 1895-ben már 337 hold földje volt. A tekintélyes parasztbirtokon a szántóterület 124 hold, utána a 75 holdnyi legelő következett, 40 hold rétet, 27 hold erdőt, 7 hold nádast vettek számba, 9 hold szőlő virult, s 55 hold buckás futóhomok után adóznia sem kellett.

7 A műveléssel és erdősítéssel hasznosított föld az egész birtok mindössze 60%-ára terjedt ki. Ekkora gazdaságban csak egy cselédet tartottak, mivel a nős fiúk évekig apjuk gazdaságában, a családközösségben maradtak és minden munkát elvégeztek. Lázár István 1894-ben a legtöbb adót fizetők listáján 20.-ként a községi képviselőtestület tagja lett. A szorgalom, a homok művelésében szerzett termelési tapasztalat és a család kemény összetartása meghozta a gyümölcsét: Lázár István idős korára 640 holdra gyarapította vagyonát. Hat fiára átlag 60-60 holdat, lányaira 40-40 holdat hagyott örökül és mindegyik fiának tanyát épített. Elete végén a szomszédos Soltvadkerten házat vásárolt és feleségével — gazdamódra — oda költözött. Fiai és négy, Tázláron férjhez menő lánya többnyire szegedi törzsökből választottak maguknak házastársat. Lázár Mihály az ugyancsak Szeged-Alsótanyáról települt Vas Imre Etel lányát vette feleségül, Lázár Etel pedig Vas Antalhoz ment nőül. Vas Imre is tíz gyermeket nevelt föl, 1895-ben 116 holdja volt, amit később gyarapítani tudott, mert Etel lánya 20 holdat jussolt. Lázár Mihály és Vas Etel házasságából 5 lány és 4 fiú született. Egy fiuk elesett a háborúban, így amikor a gazda 1933-ban szétosztotta vagyonát, az nyolc felé osztódott. Etel lányának 14 holdat hagyott és tanyát épített. A szegedi földről települt Lázár István leszármazottai az első világháború előtti bőséges gyermekáldásnak köszönhetően napjainkra sok ágú „családfá"-vá terebélyesedtek. Az első telepes, aki szegedi kisparasztból tekintélyes tázlári gazdává gyarapodott, a vagyonszerzésben részt vevő gyermekeit számottevő birtokkal és tanyával tudta útjukra engedni. Az újabb nemzedékek tagjai ugyan az elődöknél kevesebbet örököltek, de az 1940-es évekig azt szinte valamennyien gyarapítani tudták. Az egyik unoka (Lázár Etelka, sz. 1904), amikor nagyszüleiről kérdeztem, azt mondta: „Borzasztó dógosak voltak meg borzasztó vallásos, imádságos embörök." Ugyancsak a 80-as évek elején települt Tázlárra Nacsa Ferenc (1842 — 1922), aki Szeged királyhalmi kapitányságában 6 holdat jussolt — amihez apja halála miatt fiatalon hozzájutott — és felesége 3 holdas örökrészével együtt kisparaszt szinten gazdálkodhatott. Örökségét mégis eladta, mert csábította az olcsón, 50 évi törlesztésre megvehető tázlári homok. Nacsa 56 holdat tudott vásárolni: volt benne jó minőségű feketeföld, de 7 hold vízállás is. Földjei elég mély fekvésűek, ezért csapadékos esztendőkben sokat elárasztottak a fakadó vizek. A vízállást, amit 'BÁLINT SÁNDOR 1974. 424—425. 7 A magyar korona országainak gazdacímtára. Bp. 1897. 240—241. 102