Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)
Kávássy Sándor: A régi Szatmár táji tagolódása
Szatmárról szóló leírásában. „Egyedül a károli kis vidék az, mely szerencsésebb környülálásokkal dicsekedhetik" 1 1 — állapítja meg Kölcsey is. A vármegyei élet részint állandó lakásra, részint ideiglenes tartózkodásra sok nemes családot vonzott Károlyba, így lett egyik hírnévnek örvendő, nevezetes központja a keleti országrésznek. Növelte jelentőségét a falai közt virágzó ipar is, különösen gubásai voltak híresek, akik Lengyelország széléig hordták az árut. A környéken a sváb falvak sora helyezkedett el, melyek közt a legvagyonosabbak Csanálos, Fény és Kálmánd voltak. „Általában szorgalmas és vagyonos nép — olvashatjuk az itteni svábokról. — Falvainak külseje is elüt... A csinosan épített házak..., az udvar végén a tágas csűr színes kapujával, a gazdasági munkákra használt erős lovak azonnal elárulják a sváb falut..." 1 2 Kádár László, neves földrajztudósunk szerint az Ér jobbparti részét Érhátnak nevezik. 1 3 Se cáfolni, se megerősíteni nem tudjuk. Csupán azt van módunk megállapítani, hogy Szatmárban már a 18. század végén is csak Érmeiléknek nevezik a megye jelzett sarkát és Esztró, Szentmiklós, Gencs, Mezőterem, Vezend, Portelek, Iriny, Dengeleg, Endréd falvakat számítják ide. 1 4 Előfordul még az Ervidék, Ér vidéke név is, ezen azonban a legnyilvánvalóbban többet értenek, mint a szorosan vett érmelléki falvakat, amennyiben a kissé távolabb fekvő Szaniszlót, Reszegét, Mezőpetrit is ide vonják. 1 5 Természetesen a Kraszna és a Szamos között elterülő vidék, az ún. Krasznaköz is több kisebb tájból tevődik össze. Ezek egy része közismert, vannak azonban alig ismert, majdhogynem rejtett mikroegységek is. Legismertebb az Ecsedi-láp vidéke. A láp — mint jól tudjuk — a Nyírség homokpiátója és a Szamoshát között elterülő sekély medencében keletkezett a Krisztus előtti évezredekben, főleg a csapadékosabb, ún. bükkfázisban, pontosabban tehát Kr. előtt 2800 tájától. 1 6 Hatalmas mocsárvilágát a Kraszna és néhány kisebb patak táplálták, amihez jelentősen járultak még hozzá a Szamos áradásai is. A „lápok"-at (paludes) már Anonymus is említi. 1 7 Az itteni nép azonban a Rét néven ismerte és a körülötte elterülő tájat is Rétoldalnak nevezte. A láp ugyanis az itteniek nyelvén nem víz, vagy vízfelület, hanem szárazra került hátasabb rész, a víz színén lebegő tőzegképződmény, tulajdonképp álló sziget, amelyet a víz lökött fel magától." A lápi ember ... — írja minderről 1894-ben Czirbusz Géza — a lápra rá szokott lépni, arra gyűjti össze a gyékényt, melyet a kucorral levágott, azon csinálja télen a nádkűpot, ha a szánféle tolónádvágóval lemetszette volt a jég tetején kimeredő nádat, 1 1 KÖLCSEY FERENC i. m. 20. 1 2 GÉRESI KÁLMÁN i. m. Az Osztrák —Magyar Monarchia írásban és képben VII. Magyarország II. Bp. 1981.354-355. 363. 1 3 KÁDÁR LÁSZLÓ i. m. 24. 1 4 Szabolcs-Szatmár Megye Levéltára. Szatmár vármegye 1794. évi jegyzőkönyve Nr. 1481. V. ö.: SZIRMAY ANTAL i. m. II. Buda, 1810. 30., 31., 39. „Az Ér pataka a falu (ti. Endréd — K. S.) mellett foly el, amely Gencsnél szabadván ki, az Érmelyéknek nevet ad" (30.) 1 5 VENDE ALADÁR: Szatmár vármegye községei. Magyarország Vármegyéi és Városai (Szerk.: Borovszky Samu.) Szatmár vármegye. Bp. é.n. 147., 155. " BORSY ZOLTÁN: Szabolcs-Szatmár megye természeti földrajzi. Szabolcs-Szatmár megyei földrajzi olvasókönyv. (Szerk.: Frisnyák Sándor.) Nyíregyháza, 1975. 28. 1 7 Anonymus: Gesta Hungarorum. Bp. 1975. 99. 133
