Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Szűcs Judit: Pálmonostora betelepülése

képpen rajzolódott ki a század első felében. Van köztük olyan telepítvényes kertész utódja, aki a kisparaszti létben kapaszkodik meg, vagy bérlővé, iparossá, kereskedővé válik. Napszámos, gazdasági cseléd, aki kisbirtokos vagy iparos lesz. De e kis társadalom nemcsak fölfelé nyitott. Száz-százötven holdas bérlő utódai cselédsorba is kerülhettek. E változatok között a községnek két alapvető rétege alakult ki, a tanyai birtokosok, bérlők és a falusi kisföldűek, napszámosok rétege. Borda Mihályné Berki Rozália tiltakozik a falusiak közé sorolás ellen: „Én lentebb laktam, nem falusi voltam. Én tanyasi voltam. Bánhídi dűlő (ti. ott élt)." Tovább értelmezi a különbséget Kádár Szél László: „Különbség volt a tanyai és a falusi gyerek, ember között. En mindig büszke fehértói, tanyai gyerek voltam. Itt állattartás volt, és középparaszti birtokok voltak. A falusi lét nem jelentett rangot. Tanyasiak, így mondták a falusiak, de nem volt benne lenézés." Pekó Sándor mondja, aki tanyai gazda városban tanuló fiaként kerül vissza a tanyára tanítónak: „A tanyaiak sokkal nyitottabbak voltak. Önállóbbak, talán műveltebbek is. A tanyaiak összetartottak. Mikor bekerültünk a faluba (ti. 20 évi kinti tanítás után) csodálkoztunk, hogy milyen nagy a különbség a két nép között." Az egyesült, Pálmonostora néven szereplő település bírái 1930-tól 1947-ig tanyai gazdaemberek, Takács Ferenc és Kádár Szél Vince voltak: „Fehértóigazda két kurzusban is bíró lehetett." (Kádár Szél László). Ez vitathatatlan bizonyítéka a tanyai gazdák közéleti rátermettségének, egyben a falusiak előtti tekintélyének. A családok és azok több, egymást követő generációjának létében a pálmonostori letelepedés a vándorlás folyamatának egy szakasza. A családok többsége hajdani telepítvényes faluból érkezett, majd néhány generációnyi idő múlva tovább vándorolt nagyobb városokba: Kiskunfélegyházára, Kecskemétre, Szegedre és a fővárosba is. A fiatalok közül sokan elmentek 1960 után. 1970. január elsején 3030, tíz év múlva 2281 lakosa

4

5 volt a településnek. A nagyobb erejű elszívó hatás mellett kisebb mértékű húzó hatás is érvényesül. Tömörkényről és Csanytelekről települnek át napjainkban Pálmonostorára.* 4

5 A Magyar Népköztársaság helységnévtára. 1973. 638. A Magyar Népköztársaság helységnévtára. 1985.338. * Megjegyzés: Juhász Antal kérdőíve alapján Borda Mihállyal, Kádár Szél Lászlóval, Laczkó Antallal, Mustoha Józseffel, Pekó Sándorral és Szuszik Gyulával készült interjú. Módosított kérdőívvel gyűjtöttem adatokat Búza Jánostól, Huszka Sándortól, Huszka Józseftől, Kósa Illésnétől, Ormándi Józseftől, Törökné Gémes Tündétől és Tyúkász Péterné Ormándi Annától, az első csoportból Laczkó Antallal és Kádár Szél Lászlóval. Az adatközlők neve és születési éve a megfelelő, tőlük gyűjtött szövegrészben szerepel. Ez az adat kiegészíti a családtörténet adatait. Az idézett szövegrészek — a Szuszik Gyulától és Pekó Sándortól származókat kivéve — é'-ző nyelvjárásban szerepelnek. Bánkiné Molnár Erzsébet kiskunfélegyházi levéltáros és Bárkányi Ildikó néprajzos-muzeológus szíves együttműködését ezúton is köszönöm. 90