Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Gyetvai Péter: Migrációkutatás és az egyházi anyakönyvek

olvasható írással találkozik — szemben a korabeli, (főleg 17—18. századi) országos vagy megyei összeírások tiszta, jó tintával készült és olvasható írásával. Utóbbi hatóságok külön szépírókat alkalmaztak e célra, akik a helyszínen készült jegyzékeket lemásolták. Az anyakönyvek azonban mind nyomban, a helyszínen írattattak, sokszor halvány írással, vagy a bejegyző elkapkodott, rossz írásával. Gazdag följegyzéseimben pl. ilyen megjegyzésekkel találkozom: Erdőteleken 1696—1714. években a Bapt. anyakönyvet „keservesen rossz írással" írták, úgyhogy „kínosan nehéz" az olvasása; még szerencse, hogy a neveket aláhúzták; Gyöngyöshalászon a Bapt. 1747. év „éktelenül rossz írású", a Cop. 1743 — 44 is alig olvasható, sűrű írás és a papíron átüt a tinta. Sokszor találkozunk hiányos, hibás, rövid bejegyzéssel is. A temetési bejegyzéseknél — az eseteknek szinte a többségében — elmaradnak a személyazonosítást, vagy a leszármazást jelző adatok. Általában a meghaltak anyakönyvét vezették leginkább hanyagul és hiányosan. Számos esetben a csecsemők halálát nem is jegyezték fel. — A házasságot kötötteknél sokszor elmaradt az életkor megjelölése, valamint a szülők neve, legfeljebb a nőjegyes apját említik meg, amint azt Szentpétery Imre is észrevételezte. Nem kifogásolható, hogy nagy járványok idején nincsenek a naponta nagy számban eltemetettek adatairól feljegyzések. Néhol ilyenkor utólagos bejegyzés található a meghaltak számáról. Az idők forgatagában, háborús események következtében (a II. világháborúban is) sajnos sok anyakönyv lett a tűz áldozata, vagy más — ismeretlen — módon tűntek el. (Mohol, Horgos, Zenta, Csépa, Tószeg, Füzesabony, Detva, Vámosgyörk, Szentmártonkáta.). Az 1826, 1828 utáni kötetek elveszése után a hiány a két helyen is meglévő másodpéldányokból pótolható; de korábbi kötetek vonatkozásában az elveszés pótolhatatlan. A korábbi kutatási akadályokon sokat javított, hogy az Országos Levéltár az 1960-as években mikrofilmre vette az 1895 előtti egyházi-felekezeti anyakönyvek adatait. Kutatásaim során több száz anyakönyvet, ill. filmtekercset tanulmányoztam. Bemutatóul kiemeltem több helységre vonatkozó kijegyzésemet, s talán ezek adataival is tudom szemléltetni a felmerülő problémákat. A szeged-alsóvárosi plébánián korán kezdték az anyakönyvek vezetését, s a 17—18. századi kötetek, mivel azok nem a plébánián őriztettek, hanem a ferences rendház levéltárában, a szerzetesrendek feloszlatása után (1950) átkerültek a Csongrád Megyei Levéltár szegedi részlegébe. A Bapt. 1663—1746, a Cop. az 1696—1745. (hiányos), a Def. az 1711 — 1712. évekről van meg. A Bapt. anyakönyv egy részén a családnevek kékkel vannak aláhúzva, s a bejegyzés végén a vidékieknél feltünteti a keresztelt, ill. a szülők származási helyét: Tápé, Dorozsma, Szőreg, Martonos. Mihálytelkéről nincs bejegyzés. A Def. anyakönyvet már Nádasdv László püspöksége alatt fektették fel és vezették két évig. A püspök 1711-ben elvette a ferences szerzetesektől a plébániát, s megszervezte a belvárosi plébániát. Sokat kísérletezett világi papokkal, jezsuitákkal, piaristákkal, akik mind új könyvet fektettek fel, amiért aztán a belvárosi plébánián több kezdeti kötet található. Tápén 1726-tól vannak anyakönyvek, s migrációkutató a Cop. anyakönyben találkozik Szeged, Makó, Algyő, Mindszent, Földeák, Szőreg, Vásárhely, Dorozsma stb. helyekről származó jegyesekkel. Szőreg egy időben filiája lehetett, mert ott 48