Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Szabó László: Jászsági kirajzások és a jász puszták benépesedése a 19. században

választotta. Árokszálláson — minthogy más nagy területei is voltak a Jászságon belül — még a viszonylagos belső földbőség is lassította volna a folyamatot, ezért tették pénzzé a puszta tagosított telkeit. így ha a lakosság összetétele alapján Kerekegyházát nem is tekinthetjük jász kirajzásnak, a jászok mégis részt vettek létrehozásában, s a település kezdeti időszakának története a jászok gazdálkodására és szemléletére is rávilágít. 6. Végére érve szemlénknek, néhány szóval utaljunk még vissza a 19. században végbement jászsági és kunsági kirajzások jellemzőire. A Jászság és Nagykunság gazdálkodása között mindig fennálló különbség (a földművelés és állattartás viszonya, ennek üzemszervezeti kapcsolódása) a két, 17. század végén összekapcsolódott kerületet a 19. században is megkülönböztette egymástól. A Jászság több lehetőséget rejtett magában, nagyobb népességet tudott eltartani. A gazdasági erőt befolyásolta még az is, hogy a török és kuruc harcokból a Jászság épebben került ki. Ezért a 18—19. századi nagykun kirajzásokra jellemző volt, hogy inkább a szegényebb lakosság költözik ki, s ők is nagy tömegben. A jászok a 18. század eleje óta jobban kisebb rajokat bocsátanak ki; vagyonosabb réteget, amely másutt kíván boldogulni, s élni tud azzal, hogy szabadon mehet, nem jobbágy. Ez jellemezte a 19. századot is. Kunhegyes ekkor újra szegényeit bocsátaná ki, míg a szivárgó jászságiak pénzzel érkeznek — ha nem is nagy vagyonnal — a Bácskába, Bánátba. Úgy tűnt, hogy a jász puszták felosztása hatalmas népmozgalom forrása lesz, mert megnyílik a tanyák telepítése előtt a lehetőség, ha rosszabb földeken is. Hogy ez nem következett be, annak oka, hogy belső pusztákat is tagosítani tudtak; sőt belső legelőket is, amelyek így szinte felszámolódnak teljes egészében a 19. század végére, s átadják a tanyáknak a helyüket. Másfelől a Jászsággal szomszédos úrbéres helyeken szabaddá válik a földforgalom, s ezekhez a jó folyóvölgyi földekhez a jászok eladott kisebb földjeik árából könnyen hozzájuthatnak. Inkább ide törekednek, mint a kiskunsági homokra. Mikor a század hatvanas éveiben e kínálat csökken, megindul néhány település (Apáti, Berény, Alsószentgyörgy) népe ezekre a pusztákra is. Kerekegyháza, mert a két korszak között települt, s ezért nein vált jász kirajzássá. IRODALOM BAGI GÁBOR—KAPOSVÁRI GYÖNGYI (szerk.) 1989 Jubileumi tudományos ülés a jászkunságiak bácskai kitelepülésének 200. évfordulóján. (Kisújszállás, 1986. április 19-20.), Szolnok. KAPOSVÁRI GYULA 1989 Kitelepülés, visszatelepülés Kunmadarason. In: Bagi G. —Kaposvári Gy., (szerk.), 1989. 122-130. Kiss JÓZSEF 1968 Jászkunsági agrármozgalmak a kiegyezéstől a milleniumig (1867—1895), Budapest. SZABÓ LAJOS 1966 A kunhegyesi szegények és redemptusok ellentéte a XVIII. —XIX. század fordulóján. Szolnok. 29