Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Kávássy Sándor: A régi Szatmár táji tagolódása

azon delel, ebédel a pákász, a csíkász azon süti meg a nyársra húzott csíkot, melyet a csíkgát bejáratánál felállított varsával fogott, azon vágja a lápvágóval a lápkutat, melyben iható, friss vizet talál, azon leselkedik a vadludakra, rucákra, ha jelenlétét a lébuc ( = bibic — K. S.) sikongása el nem árulja, azon ábrándozik, szerelmeskedik, meg arra menekül a zsandár vagy vetélytársa elől, ha valamelyes módon bajba keveredett a hatósággal vagy egy csinos, hajló derekü leányzó miatt a cimborájával"

18 Még az 1930-as évek végén is volt öregember, aki a leghatározottabban állította, hogy gyermekkorában hírét se hallotta a Láp névnek. „En pulya (ti. gyermek — K. S.) koromban nem is hallottam, hogy Láp, csak Rét"

[

9 — mondta egyik szószólójuk. Az itt tárgyalt korban még élő valóság a Rét. Válogatott szavakkal dicséri kiváló ismerője, Géresi Kálmán is: „...Sem erdő, sem tó, sem a leggazdagabb tenyészetü föld sem táplál annyi állati és növényi életet, mint a láp" — írja. Valóban. Vízi szárnyasok ezrei, vadlúd, kócsag, lápi sas, gémek, vadkacsa, sirály, bibic, farkas, görény, róka, vidra, halak és még ki tudná felsorolni, hányféle állat képezte faunáját, és biztosított megélhetést csíkásznak, halásznak, pákásznak, a hátasabb helyeken meg olyan kukoricatáblák díszlettek, melyeknél különbet az Alföld legtermékenyebb síkjain se lehetett találni.

2

0 (Nem csoda, hogy a nép megsiratta a lápot és indulattal, elkeseredéssel gondolt azokra, akik a lecsapolásról intézkedtek.) A Rétoldalhoz — a nyugati oldalon kezdve a számlálást — 18 település tartozott a 19. században, éspedig: Mátészalka, Csaholy, Nagyecsed, Mérk, Vállaj, Csanálos, Börvely, Kálmánd, Kaplony (régiesen: Kaplyon), Domahida, Bagos, Csengerújfalu, Ura, Tyúkod, Porcsalma, Ököritó, Györtelek, Kocsord. (Esetleg Kér és Opályi, Fábiánháza vonható még ide). Ezekben a helységekben a tárgyalt korban még a földművelés — állattartás és lápi foglalkozások (halászat, csíkászat, pákászat) között oszlott meg a nép életformája.

2

1 A Rétoldaltól kissé távolabb, keletre és délkeletre terül a Krasznaköz másik nevezetes tája, a Bükk- (vagy régiesen Bikk) oldal és az előtte fekvő vidék, a Bükkalja. A Bükkoldalnak a Bükk-hegység Szatmárba átnyúló erdős-hegyes részét mondták. Az itt települt falvak felsorolása ezúttal sem egyszerű, nagyjából Nántü, Rákosterebes, Dobra, Alsóboldád, Felsőboldád, Kisszokond, Lophágy, Szoldobágy, Oláhkékes, Medes, Felsőhomoród, Középhomoród, Pácafalu, Mogyorós, Papbikó, Oláhújfalu, Tontány, Oláhtótfalu, Farkasaszó, összesen tehát 20 helység számolható ide. Ezt a térséget öleli félkör alakban a hegység, illetve a hegyek lábánál a Bükkalja, melyhez Géres, Gyöngy, Béltelek, Sándorfalva, Erdőd, Madarász, Réztelek, Színfalu, Lippó, Válaszút, Barlafalu, Szakállasbikó, Erdőszáda számítandók. 1

8 V. ö.: CZIBUSZ GÉZA: Láplökés az Ecsedi-lápon. Földrajzi Közlemények, 1894. 225—226., MORVAY PÉTER: AZ Ecsedi-láp egykori élete a mai népnyelv tükrében. Ethnographia, 1936. 4. sz. 315. 1

9 MORVAY PÉTER: AZ Ecsedi-láp vidékének egykori állattartása és pásztorélete. Ethnographia, 1940. 2. sz. 123. 2

0 GÉRESI KÁLMÁN i. m. Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben VII. Magyarország II. Bp. 1891. 374. 2

1 A Réttel és a Rétoldallzl foglalkozó irodalomból itt a következőkre hívnám fel a figyelmet: LoVASSY SÁNDOR: AZ Ecsedi láp és madárvilága fennállásának utolsó évtizedeiben. Bp. 1931., FARKAS JÓZSEF: Amiről az Ecsedi-láp mesél. Bp., 1981., FARKAS JÓZSEF: Néprajzi írások Szatmárból. Debrecen, 1988. (a kötetben több szép írás szól a Lápról). 134