Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Balogh István: Felső-Tisza-vidéki szökött jobbágyok kerestetése (1712–1720) ...

elfoghatja és jogos földesurának visszaadhassa." A követelt jobbágyot visszatartó földesúrra 300 forint bírságot kell kivetni." A Szabolcs és Szatmár megyei földesurak szökött örökös jobbágy címén fogták el és vetették uradalmi tömlöcbe a Debrecenen kívül, a megye területén kereskedés végett tartózkodó debreceni lakosokat.

1

2 Pálffy kénytelen volt az önkényeskedés miatt az alispánt meginteni. „Nem kellett volna olyan bosszúságosan szólani a város ellen, hogy mind jobbágyokból való volna." „Ha így fog kegyelmetek bánni a dologgal, semmisem lészen belőle, mert mihelyest ezen állapot tudtára esik a felséges udvarnak, elhitetem magammal vagy suspendáltatni (felfüggesztetni) fogja a jobbágyok restitutioját ... vagy comissiot rendel, az kit kegyelmetek fog tartozni fizetni." Csak azokat követelje vissza, akik kétségtelen örökös és földesúri engedelem nélkül elment jobbágyok.

1

3 Szabolcs megye Heves és Zemplén megyékben is kerestette volt jobbágyait, tömegesen azonban Biharban húzódtak meg. Mikor a megye szolgabírája és esküdtje utánuk ment, érkezésüket az ott tartózkodók megtudva, „szekerekre rakodtanak, egy néhány faluból csoportra mentenek a Berettyón innen levő helységekből, erdőkön és más erős helyeken lappanganak. Várad vidékéről és a Körösök mellékéről, Békés, Csongrád és talán Csanád megyékre is elhatott nemes Bihar vármegyéből is alább ment szökött emberink száma." Bihar megye engedte őket tovább költözni. A váradi, aradi parancsnokok a katonai igazgatás alatt álló területre költözötteket, nem adták ki.

1

4 Szabolcs megye szüntelen panaszkodására végre Pálffy János előbb Debrecenbe, majd Kállóba hívta össze az érintett megyék és Debrecen képviselőit, hogy a sok panaszra okot adó visszakerestetési eljárást egyeztessék.

1

5 Itt 1713. október 15-én és a következő napokon megállapodtak: az érintett megyék részletes kimutatást készítenek, hogy 1703 óta — tehát a Rákóczi szabadságharc idejét is beleértve — melyik megyéből, melyik faluból, név szerint kik mentek el, most melyik megyében, melyik faluban találhatók. A nyomozó szolgabírák a megye által adott igazoló írással menjenek oda, a megtaláltat minden jószágával fogják el. A befogadó megye vagy kiváltságolt hely (Hajdúság, Jászkunság és Debrecen) 500 forint büntetés alatt köteles őket kiadni. A ellenálló helységre vagy földesúrra katonai karhatalmat is rá lehet vinni. A szökött jobbágyot eltitkolóra, lappangtatóra, a szököttek száma szerint egyenként 500 — 500 frt büntetést kell kiróni.

1

6 Az akció — minden szigorúsága ellenére — sem hozott túl sok sikert, mert a jobbágyszökések száma azután sem csökkent. A tiszaháti érintett megyék levéltára — 1

1 Uo. IV. A. 1/b. Fasc. 14. no. 2. 1713. máj. 29. 1

2 LÓNYAI ANDRÁS vásárosnaményi uradalmából CSÓKA PÁL debreceni lakos apja 80 éve Debrecenben lakott, vargamesterséget tanult, a céhbe is belépett. Halála után a fiához is jussot formált a földesura. Mert Debrecen városa sem adta ki a megyei küldötteknek a kért megyebeli jobbágyokat, elfogatta és uradalmi tömlöcbe vetette. HBMLT. IV. Á. 1021/b. 1011, 1020. sz. 1713. máj. 14., 16. 1

3 SzSzMLT. IV. A. 1/b. Fasc. 14. no. 2. 1713. máj. 25. 1

4 Uo. IV. A. 1/b. Fasc. 14. no. 2. 1713. máj. 13., 22., jún. 12. 1

5 Uo. IV. A. l/a. Fasc. 14. no. 2. 1713. jún. 12., 28., júl. 27.; HBMLT. IV. A. 1011/a. 28. k. 247-251. 1. 1713. jún. 28. " SzSzMLT. IV. A. 1/b. Fasc. 14. no. 14. 1713. okt. 15. és köv. napok. 129