Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Sz. Körösi Ilona: Jakabszállás lakóinak származása az anyakönyvek alapján 93 Juhász Antal: Az elvándorlás és megtelepedés motivációi a táj települési folyamataiban

A kb. 4000 holdas Fischer-birtokot 1904-ben parcellázta a kalocsai Sárközi Takarékpénztár. A plébániatörténetben olvashatjuk, hogy 40 — 50 — 60 koronáért is lehetett egy hold földet kapni. A 2 koronás napszámbérhez viszonyítva ez alacsony ár, s a vételkor csak töredékét kellett kifizetni. Bizonyos, hogy a birtok buckás, futóhomokos részei keltek el olcsóbban, ahol a telepesek a bucka oldalába ásott kunyhóban húzták meg magukat és sokat kellett kubikolniuk, hogy a talajt elegyengessék. Egyik jó emlékezetű adatszolgáltatóm szerint apja (Nagy Ferenc), aki Jászszentlászlóról települt Fischer-Bócsára, holdját 100—120 koronáért vásárolta, de voltak, akik 250 — 300 koronát is adtak 1 hold földért. Némelyek a bankkölcsön hosszú lejáratú törlesztésében bízva erejüket meghaladó fizetési terhet vállaltak. A Fischer-birtokon 15—18 mélykúti (észak-bácskai) parasztember vásárolt földet. Majer Antal nagyapja, apjával együtt előbb elment megnézni a tájat. Dédszülei kommenciós cselédek voltak, nagyapja már szerzett egy kis falusi házat. A bácskai kötött talajhoz szokott szegényparasztnak szokatlan lehetett a buckás, bócsai táj. A nagyapa mégis eladta a házát, fia a legénykorában összekuporgatott pénzén, Szabadka határában vásárolt két hold homokos rétet és Bócsára települtek. Majer András közel 20 holdat, fia 10 holdat vett. A 10 holdas telepes eljárt aratórészesnek, vett egy lovat, azután még egyet és két lóval már fuvart vállalt a nála szegényebbeknek. Majerékkal néhány rokon család is áttelepült. Egy-két tehetősebb mélykúti parasztember 70 hold homokot is vásárolt. Az elvándorlás-megtelepedés hátterére jellemző az 1910-ben született Majer Antal emlékezése: „Sokat emlegette édesapám, hogy nem bánta meg. Mert akik ottmaradtak, azok ma is szegények, itt meg a maguk gazdái voltak. Nem kellett napszámba menni, hanem ők fogadtak napszámost." A Fischer-birtok parcellázásával már Bócsa benépesedését érintettem. Ismert, hogy Tázlár 1872-ben vált önálló községgé, Nagy- és Kisbócsa, valamint Harka és Kötöny pusztákkal együtt több mint 46 ezer hold területen. 1906-ban Tázlár, Harka és Kötöny külön községet alkotott Tázlár, majd Prónayfalva néven. Ettől fogva Bócsa „nagyközségeként önálló közigazgatási egység, pedig nemhogy falumagja, de egyetlen rendezett utcája sem volt, 3000 főt megközelítő népessége a Fischer—Bócsai település-sűrűsödést kivéve, kizárólag tanyákon élt. Visszatérve Bócsa benépesedésére, Farkas Imre halasi orvos Zöldhalom határrészen lévő 1373 kat. holdas birtokát már 1899-ben, a csongrádi Bagi család közel ezerholdas birtokát pedig 1902-ben parcellázták. Ezeken a határrészeken környékbeli napszámosok, cselédek, törpebirtokosok 10—15 holdat, jászszentlászlai, szeged-felsőtanyai, csongrádi, vadkerti gazdasarjak és bérlők ennek többszörösét, hét-nyolctízszerannyi földet is vásároltak. Példaként említek egy vadkerti juhászt, aki a Bagi-birtokból 402 holdat vásárolt. A terület nagyobb része homoki erdő volt, töredéke szántóföld. Négyszáz anyabirkát tartott, és télen-nyáron az erdőt járta birkafalkájával. A földet két fiára hagyta, nekik kellett kiházasítaniuk két lánytestvérüket. Ők már nem birkatenyésztésből éltek, inkább gazdálkodtak, s szőlőt telepítettek: egyikük 5, másikuk 4 holdat. Jakabszállás pusztát 1745-ben három kiskunsági mezőváros: Szabadszállás, Fülöpszállás és Majsa váltották meg, nagyobbik felét — több mint 11 ezer holdat — 105