Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)

Korek József: Banner János és a „szegedi régészeti iskola" (1922–1945)

nak, akik akár készpénzadományukkal, akár előadásaink rendezésében támogattak, őszinte hálánkat fejezzük ki. Tartottunk Szegeden 9, Kiskundorozsmán, Gyomán, Balatonbog­láron, Mezőberényben, Szarvason 2-2, Gyulán, Endrődön, Hódmező­vásárhelyen, Öcsödön, Békésszentandráson, Csanádpalotán és Kistele­ken 1 — 1 előadást". (Szegedi Dolgozatok belső borítólapja, 1926. IL 1-2.) A Dolgozatok létrejöttének társadalom segítette módja nem egye­dülálló jelenség a 20-as években. Ebben az időben indul meg a budapesti egyetemen a Dissertationes Pannonicae sorozat, a Magyar Nemzeti Mú­zeum kiadásában az Archaeológia Hungarica monográfia-sorozat, de ezeknél intézmények, bankok, gyárak, részvénytársaságok és magán­gyűjtők a mecénások. Egyedüli példa, hogy a Szegedi Régészeti Intézet munkatársai előadások tartásával is jelentősen hozzájárultak az első kettős szám megjelenéséhez, és alapjait vetették meg a majdan kifejlődő régészeti könyvtárnak. Az előadások tematikája igen különböző volt. Buday Árpád elsősorban római tárgyú témákat adott elő, amelyek az Alföld területén az újdonság erejével hatottak, és népes közönséget von­zottak a falvakban is. Legnagyobb sikere a frissen feltárt Tut-ankh­amon sír leleteienek a bemutatása volt, a diapozitívekkel kísért előadá­sokon. Ezeken igen nagy számban jelentek meg egyszerű parasztembe­rek is. Ezeken az előadásokon az előkészítő rendezést Bálint Alajos vé­gezte, ő készítette el kartondobozból a perselyt, amely ereklyeként még 1944-ben is megvolt az intézet gyűjteményében. A kellékekhez tartozott még egy kosár, amelybe belépődíj helyett tojások kerültek. Ezeket a sze­gedi piacon értékesítették a folyóirat javára. Csanádapácán fordult elő, hogy egy parasztasszony az előadás után további hat tojást ajándéko­zott belépődíjként, mert annyira érdekesnek tartotta az előadást. Tut­ankh-amonról az előadásokat Banner János tartotta. A folyóirat küz­delmes megindítása nem maradt egyszeri feladat, mert a 19 kötet kiadá­sa évről évre problémát jelentett a lassan meginduló, rendszeres költség­vetési támogatás mellett is. A sorozatban megjelent disszertációk klisé­költségeit a disszertánsok fedezték, és a városi nyomda igen kedvező fel­tételek mellett készítette el. A Dolgozatok révén több mint 250 állandó cserepartnere volt az intézetnek, és folyóiratállománya egyik legtelje­sebb volt az országban. A cserekapcsolatok mellett múzeumok és intéz­mények ajándékai is gazdagították a könyvtárat, és jelentős mennyisé­get kapott a szegedi egyetemi könyvtár duplumanyagából. A kéziköny­vek zöme az újkőkori és honfoglaláskori időszakot ölelte fel. A könyv­tárat Dr. Széli Márta, Árpád-korral foglalkozó régész kezelte. Buday Árpád koncepciójában a gyűjtemény nem szerepelt, legfel­jebb oktatási célra szolgáló bemutatódarabok, amelyekkel érzékeltetni lehetett a Dimini kerámiát, a mükénéi vázafestést vagy az etruszk kerá­13

Next

/
Oldalképek
Tartalom