Zombori István (szerk.): Magyar cserkészet - Világcserkészet = Hungarian Scouting - World Scouting (Szeged, 1989)

MÉSZÁROS István: A magyar cserkészpedagógia

irányítói — élükön Sík Sándorral — kialakítottak. A „Magyar cserkészvezetők könyvé"-t cserkésztisztek ezrei tanulmányozták az 1920-as, 1930-as években, akik ezeket a gondolatokat, elveket, figyelemfelhívásokat a cserkészek tízezrei számára közvetítették. S bár statisztikailag ez aligha kimutatható, de kétségtelen e cserkészpedagógia széles körben érvényesülő hatása: a sűrűn változó hazai politikai helyzetben az emberek javát, embertársaik, szűkebb-tágabb közösségük javát szolgáló, szociális gondolkodású, helyes magyarságtudatú embereket nevelt. 13. Említettük: ennek a két világháború közötti magyar cserkészpedagógiának szerves része volt a helyes magyarságismeret kialakítása a fiúkban: sodró erejű közösségi élményeket nyújtva ráirányította szívüket-lelküket s értelmüket az igazi magyar népművészet értékeire, elmélyítve bennük a helyes népismeretet, az igazi hazafiságot, a valós magyarságtudatot. Ennek eredményeképpen — a magyar cserkészpedagógia lényegéből fakadóan — csírázott ki e cserkészpedagógián belül a regös cserkésztevékenység az 1920-as évek végén. Ettől az időtől kezdve fokozott figyelemmel fordultak cserkészeink a magyar népművészet értékei, s — ez ekkor merőben új motívum! — az ezeket létrehozó, megteremtő magyar parasztság, a magyar falu felé. Az egyik legfőbb ösztönző — Teleki Pál mellett — kétségtelenül Kodály Zoltán volt: általa fedezték fel a cserkészek az egész magyar ifjúság számára a magyar népdalt. 1929-ben jelent meg a 101 magyar népdal című cserkészdaloskönyv, amelyet azután számtalan további kiadás követett. Ennek előszavát Kodály írta (s ebben ezt is megjegyezte: „Mindenben rosszabb a mai diák élete, mint a mienk volt, de ezért az egyért (ti. a cserkészetért) érdemes volna cserélni vele." A magyar népdal, a magyar népi tánc, a magyar népmese, a népszokások játékai ezután már szerves részeivé váltak a cserkészek életének. 1930-ban írta Sík Sándor: „Táboraink centruma nem a totem, hanem a kereszt és a nemzeti zászló; a mi csapataink nem állatnevekkel, hanem nagy magyarok történelmi nevével jelölik magukat, a mi tábortüzeink mellett egyre kizárólagosabb magától értetődéssel szorítanak ki minden más dallamot a régi szép magyar énekek és a Kodály-féle igazi magyar dalok." A magyar népművészettel azután más országok fiataljait is megismer40