Zombori István (szerk.): Magyar cserkészet - Világcserkészet = Hungarian Scouting - World Scouting (Szeged, 1989)

MÉSZÁROS István: A magyar cserkészpedagógia

6. Tehát egyrészt a minél teljesebb ember a megközelítendő ideál egyik alapvető tartalmi tényezője. A fiúk, fiatalok feladata, hogy — vezetőik és társaik segítségével — maguk hozzák felszínre az összes, bennük lévő szellemi, lelki és testi értékeket, sajátítsák el a környező szűkebb-tágabb világ, az emberi-társadalmi környezet s a természet minden értékét, szépségét; éljék az ember teljes életét. Ez a teljesség természetesen relatív: az értékek teljességére vonatkozik, mindarra tehát, ami képes a jellemet fejleszteni, az embert gyarapítani. Szilárd erkölcsi meggyőződés alapján legyen ereje megtenni a helyesnek felismert tennivalót, illetőleg legyen ereje meg nem tenni azt, amit nem tart helyesnek. S a jellemes személyiség ugyancsak lényeges tényezője: belső igény kialakítása az egyéni önfejlesztés során elsajátított és felhalmozott értékek mások számára, mások érdekében, a szűkebb-tágabb közösség javára való érvényesítésre. 7. S ebbe — a tudatos önnevelés útján kialakított jellemes személyi­ség formálásának folyamatába — illeszkedik a megközelítendő ideál másik alapvető tartalmi tényezője: a fiúk minél jobb magyarrá nevelése. Ennek két sajátos vonatkozása van. A magyar cserkészpedagógia megalkotói úgy vélték, hogy a korabeli magyar társadalomban feszülő erős osztály- és rétegellentétek tompítása, csökkentése érhető el a cserkészet által. Itt ugyanis a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből származó fiúk kerülnek egymás mellé, teljesen egyenrangúan, a mindennapi cserkészéletben, s mindegyikük szoros kapcsolatba kerül a fizikai munkával is. Ezért úgy vélték, hogy a szociális nevelés „egyik legszerencsésebb iskolája" a cserkészet. S a „minél jobb magyar" kifejlesztését célzó másik specifikus magyar cserkésznevelési sajátosság: a cserkészet értékes, józan hazafias nevelést ad. Az erkölcstelenné, lezüllötté, erőtlenné vált régi magyar társadalom helyébe a tiszta gondolkodású, tiszta életű, jellemes fiatalok teremte­nek majd új világot itt e hazában — hangoztatta Sík Sándor, már 1915 decemberében. Az 1920-as, 30-as évek ideológiai zűrzavarában azután a szomszédos országokkal kapcsolatos újszerű, kívánatos viszony szük­ségességét szögezte le: „Tisztában vagyunk vele, hogy a történelem vissza nem fordul. A régi keretek mindenestül a régi módon vissza nem 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom