Nagy Ádám - Ujszászi Róbert szerk.: A VIII. Numizmatika és a Társtudományok Konferencia. Szeged, 2009. október 7-9 (Szeged, 2011)
Ulrich Attila: Monetáris politika, infláció és spekuláció (Pénzügyi problémák a 17. század második felének Magyar Királyságában)
Ulrich Attila és infláció összefüggésére, a rézpénz kedveltségére, és a helyi fogadtatására is példákkal szolgáltatnak. Még mielőtt erre rátérnénk, felhívnánk a figyelmet egy fontos aspektusra. Az adás-vételeknél a rézpénzzel fizető vevők egyértelműen jobban jártak, mint az eladók, így ingatlant, birtokot "kongóval" (a rézpoltúrák népies neve) vásárolni igen jó befektetésnek bizonyult. Erre igen érdekes példával szolgál Tornyai Jánosné Sóki Erzsébet és Csorna Márton között Tolcsván zajló huzavona. Tornyainé háromszor akarta kifizetni Csornának tartozását, de az mindannyiszor elutasította, mivel rézpénzzel akart fizetni. Szabolcs megye rendjeinek Zemplén megyéhez intézett panaszos sorai több dologra (drágaság, a lakosok közötti ellentétek) is fényt vetnek: "...e mostani Réz pénznek cursusához keppest, mind Orszagban termett mind penig más Országokbul inducált Materialék és arukk majd hallhatatlan arát, és abbul emergált vagyis emergálható az Országbéliek közt sok Confusiókat...". A szabolcsi nemesi gyűlés megoldást is javasolt, amelyet a termékek "igazságos", "az el adás és vevés alatt levő jok" reális árában gondoltak megvalósítani. Erről tanúskodik Kálnássy Gergely 1705-ben kelt levele is, aki arról panaszkodott, hogy a rézpénzt nem akarták elvenni tőle. Sőt, mivel "kongóval" akart fizetni, az ezüst tallérok árát felemelték, így mint írta az "ócsobb megvételnek okáért kintelenitettem fejér pénzre alkunnom". Maga II. Rákóczi Ferenc fejedelem is belátta, hogy a rézpénz bevezetése nagy problémákat eredményezett. Az ónodi országgyűlés után kelt egyik levelében erről a következőket írta: "...nemcsak Hadaink fizetetlenségek miatt való disgustussa, hanem az réz pénznek utolsó meg utaltatásra jutott becstelensége is, ugyan szemlátomást bekövetkezik, ugy latjuk..." 2 3 A gazdasági teljesítőképesség romlása, a rézpénzverés korlátlansága, a manipulációk együttes hatása volt az 1705-től egyre erősödő infláció, amely az árak emelkedésén túl a pénzek értékében is nagy változásokat indított el. 2 4 A rézpénz államilag meghatározott értékének az 50-60 (1705), később már csak 25%át (1707) érte. Bár Rákóczi még megpróbálkozott az értékek megszilárdításával (ellenjegyes poltúrák), azonban ez eredménytelen maradt, és törvényszerűen maga után vonta a rézpoltúrák verésének beszüntetését. Lépése nem befolyásolta az ezüst váltópénzek, az ezüst értékpénzek (tallérok, forintok, guldenek) és az arany egymáshoz viszonyított arányának megváltozását. Természetesen ezek az árfolyamok a jó minőségű magyar és osztrák császári veretekre vonatkoztak, a gyengébb minőségű értékpénzek ára ennél sokkal többet csökkent. A legnagyobb veszteséget természetesen a beáramló rossz minőségű váltópénzek okozták, mivel ezek értéktelenedtek el leginkább. Mint korábban is említettük a pénzeknek az államilag limitált értéke mellett a helyi forgalomban eltérő árvi2 3 Mint előbb. 2 4 1704-ből még van arra adatunk, hogy egy tallért 30 garasban számoltak. Ezt visszaszámolva, 1 garast 6 dénárnak véve egyenlőnek egy tallér értéke 180 dénárral (1 Ft 80 dénár) volt egyenlő, ami viszont a 17. század végi pénzárakhoz mutat hasonlóságot. 126
