Nagy Ádám - Ujszászi Róbert szerk.: A VIII. Numizmatika és a Társtudományok Konferencia. Szeged, 2009. október 7-9 (Szeged, 2011)

Buza János: A tiroli tallérok hódoltsági és erdélyi sikerének titka

Buza János volt annak, hogy a „gréci" - nevesítve a „Ferdinánd" és a „Leopold gréci - tallérokat" elkülönítették az erdélyi fejedelem

7 Sárospatakra küldött pénzei között is; az utóbbiakból tekintélyes mennyiséget, 2701 veretet számláltak össze! A tényleges „gréci" - azaz stájer - tallérokat és a „gréci" jelző mögött rejtőző tiroli tallérokat annyira nagy becsben tartották, hogy a hódoltságban az adó befizetésekor eleinte 15, majd 10 dénáros felárral fogadták el őket, mely felpénz az 1620as évektől az 1640-es évek közepéig

8 bizonyítható. Az ázsió megszűnése után sem tűntek el az ún. „graci" tallérok a közönséges tallérveretek süllyesztőjében, megkülönböztetésük a későbbiekből is igazolható, például Nyugat-Magyarországon hagyatéki ügyek

9 rendezésekor, a „fényes portán" pedig Erdély török adójában fogadták el

1

0 őket fenntartás nélkül, s Brassóban még 1680-ban is közvetlenül a dukátok után említették a „Graeci Thaler"-okat.

1

1 Jó hírük, keresettségük szálai részben a magyarországi török hódításhoz, a tallérokat, tallérszerű ezüstöket hosszú ideig nem verő Oszmán Birodalom

1

2 pénzforgalmához kapcsolódnak. Az alábbi történeti visszapillantás révén fellebben a fátyol a siker titkáról, s egyúttal fény derül arra is, hogy a tallérverés terén és a tallérforgalomban élen járó Német-római Birodalomban távolról sem arattak nagy sikert a tiroli tallérok. Hosszú ideje ismert a pénztörténeti szakirodalomban az, hogy az egykori Tiroli grófság és a tallérok ősei — a nagy átmérőjű, súlyos Guldengroschenek

1

3 7 SZILÁGYI Sándor: A pénzügyi viszonyok történetéhez I. Rákóczi György idejében. A pataki kincstárban elhelyezett pénz. Történelmi Tár 1894. 717 - 724. [Betűjellel („- i -r „) megjelent közlemény, vö. F. FEJÉR Mária - HUSZÁR Lajos: A magyar numizmatika bibliográfiája. Budapest, 1977. 220.] 8 Az árfolyam-különbségekre korábban is kitértem: BUZA János: A tallér és az aranyforint árfolyama, valamint szerepe a pénzforgalomban Magyarország török uralom alatti területén a XVII. században. Történelmi Szemle XX. (1977) 73-108, (közelebbről: 77-79.), BUZA János: Az Oszmán Birodalom monetáris válságának magyarországi hatása. Numizmatika és társtudományok III. Szerk.: ULRICH Attila és LAKATOS Sarolta. Nyíregyháza, 1999. 229-242. ill. BUZA: A stájer és a tiroli tallérok ... 146. 9 „Ezen pinz közöt volt graci tallér nro. 7. Ittem közönséges tallér nr. 7. ... mivel az maga részét ... már kivette, ugy mint talleros imperiales Graecenses nro. 62." Geregye Pál örököseinek vagyonosztálya. Csepreg, 1661. febr. 25. DOMINKOVITS Péter: Adatok és források Csepreg mezőváros XVII. századi történetének kutatásához (1636-1670). In: Tanulmányok Csepreg történetéből. Szerk. DÉNES József. Csepreg, 1996.199-200. 1

0 Paskó Kristóf erdélyi követ magyar nyelvű ievele Isztambul, 1666. febr. 6. SZILÁDY Áron - SZILÁGYI Sándor: Török-magyarkori államokmánytár. Pest, 1870. IV. 304. 1

1 „... item 4 Dukaten; item Graeci (?) Thaler 19 Vr, item Löwen-Thaler 24; item baar Geld fl. 30, ..." Quellen zur Geschichte der Stadt Brassó, 1903. IV. 202. A „Löwen-Thaler"-ről, azaz az oroszlános tallérokról bővebben 1. BUZA János: Der Kurs der Löwentaler in Ost-Mitteleuropa (mit besonderer Rücksicht auf Siebenbürgen und Ungarn). Acta Historica Academiae Scientiarum Hungaricae, 27 (1981) 335-358. 1

2 SCHAENDLINGER, Anton C.: Osmanische Numismatik (von den Anfängen des Osmanischen Reiches bis zu seiner Auflösung 1922). Braunschweig, év nélk. (1973) 64 - 65. ARTUK, Ibrahim - ARTUK Cevriye: Die Münzen des osmanischen Sultans Musztafa II. Actes du 9éme Congrés International de Numismatque. Beme, septembre 1979. Ed. HACKENS, Tony und WEILER, Raymond. Louvain-la-Neuve - Luxembourg, 1982. 989 - 995. 1

3 LUSCHIN VON EBENGREUTH, A.frnold]: Allgemeine Münzkunde und Geldgeschichte des Mittelalters und der neueren Zeit. Darmstadt, 1976.(5) 50. 106