N. Szabó Magdolna - Zombori István szerk.: Vallásos ponyvanyomtatványok Bálint Sándor hagyatékában (Szeged, 2010)

Barna Gábor-Székely Anna: Vallási ponyvanyomtatványok Bálint Sándor hagyatékában

25 a Szentháromság képe, jelezvén, hogy a kép csak dekoráció. A századforduló táján a ponyvacímlapokon is megjelennek a szecessziós motívumok, majd az 1920-as évektől fényképek is. Ugyancsak a századfordulótól találunk színes papírra nyomott címlapokat. A külső borító az olvasó számára első benyomás a műről, így az itt szereplő ábrázolás hatással van a használókra, s a széleskörű elterjedés miatt ez a hatás jelentős. A ponyvafüzeteken szereplő ábrázolások, a szélesebb rétegek, az egyszerűbb emberek számára megfogalmazott képek, általánosan ismert motívumok, szimbólumok hordozói. Alakították is a vallási tudatot, új vizuális kultúrát hoztak létre. A túlnyomó részt fametszetekből álló ábrázolások a példányszám növekedésével a 19. század második felétől uniformizálódnak, egyszerűsödnek. Mind a szöveg, mind az ábrázolás tekintetében elsődlegesek a funkcionális szempontok, A képek és a címlap szövegek is magukon hordozzák a tartalom jellemzőit, így az érzelemmel telített hatásvadász megfogalmazások sem ritkák. 4.4 Kiadók, szerzők, nyomdák. A kiadók, szerzők, nyomdák címlapon vagy hátsó borítón, esetleg a belső borítón való megjelenése, változatos képet mutat. A 19. század elején gyakoriak a dátum nélküli kiadványok, ezek egy részén a Nyomatott ebben es^tendőberT, vagy „E% idén" egy alkalommal a Nyomatott Hideg TélberT felirat szerepel. A szerzők közül több nyomtatványon is megjelenik Orosz István, Varga Lajos vagy Szécsi Ignác neve, de ők néhány ponyva szövegének összeállítójaként, kiadójaként is szerepelhetnek. Több ponyvafüzeten olvashatjuk a következőket:jó könyvekből összeszedte fordította, vagy egy régi könyv után kiadta ... Egy-egy ponyván azt is feltüntetik, kinek a költségén készült. A szerzők, összeállítók rendszerint neves búcsúvezetők, szentemberek, harmadrendi szerzetesek, Szentföld látogatók, zarándokok. Jelzőikkel mindenképpen hangsúlyozzák illetékességüket, elkötelezettségüket, a témában való jártasságukat. 4.5 Használatról és használókról. A vallásos ponyvanyomtatványok használói az egyszerű emberek, az alacsonyabb műveltségű rétegek voltak, ezért a szövegek túlnyomó része énekelhető, verses formában jelenik meg. A gyűjteményben található kiadványok nagy része a búcsújáráshoz, ezen keresztül Szűz Máriához kapcsolódik. Sok olyan ponyvanyomtatványt is találunk, amely akár a csoportos akár az egyéni áhítat segítője. Különféle társulatokat, olvasó egyesületeket is említenek a füzetek, külön nekik szóló imádságos összeállításokkal. A ponyvákban szereplő imáknak, maguknak a nyomtatványoknak gyakorlati haszna is van a parasztság számára, mint a következő idézetben olvasható: „a 7 mönnyei szent zárt a mellyére, imádságos könyvet a feje mellé teszik "— ebben az esetben a gyermekágyas asszonynak védelmül a gonosz ellen. Számtalan ima, könyörgés szól pl. Szent Antalhoz, ugyancsak egészen konkrét kérésekkel, mint pl. az elveszett tárgyak megtalálásáért való közbenjárás. Különösen az idősebb emberek kedvelt időtöltése, lelki szükséglete volt az imádság, s miután az írás-olvasás tudománya általánosan elterjedt, így hatalmas fellendülés következhetett be a ponyvakiadásban is. A helyzet alapvetően az 1918-as Codexluris Canonici hatályba lépésével változott meg, amely tilalmazza az előzetes cenzúra nélküli kiadványok megjelentetését. Bár ezt megelőzően is szerepeltette már néhány ponyvaszerző, vagy kiadó, a füzetek elején, hogy egyházi jóváhagyással (1914-ben) vagy A kalocsai főegyházmegyei hatóságjóváhagyásával (1904-ből). Az első világháború idején gyakoriak a háborúhoz kapcsolódó imák, énekek, melyben vagy a hazáért, vagy a háborúban elesettekért, vagy a fogságba esettekért szólnak általában Szűz Máriához, égi anyánkhoz. Azoknak a vallásos ponyvanyomtatványoknak a kiadása, amelyekről az előzőekben szóltunk az 1920-as évektől szinte egyik napról a másikra megszűnt. A gyűjteményben lévő nyomtatványok tanúsága szerint egy kisebb fellendülés még bekövetkezik, a második világháború után, a negyvenes évek végén, amikor az államhatalom élesen szembe helyezkedett az egyházzal, mire az ilyen egyszerű, közérthető kiadványokban válaszolt az őt ért rágalmakra. Ez