Zombori István (szerk.): A SZERBEK MAGYARORSZÁGON (Szeged, 1991)

Szakály Ferenc: Szerbek Magyarországon – szerbek a magyar történelemben (Vázlat)

várakban szolgáló szerbek esetében ez evidensnek látszik, s erről tanúskodna az éveken keresztül üresen álló, korábban szerbek lakta területek is. Egyébként, úgy tűnik, azoknak, akik helyben maradtak, nem kellett megtorlástól tartaniuk, sőt a törökök által kiürített várak újonnan szervezett őrségébe is bevették őket. Sokan akadtak olyanok is, akik utóbb meggondolták magukat, és Szerbiából visszaszivárogtak elhagyott lakóhelyükre, s ezt senki sem akadályozta. Bizonyos azonban, hogy a magyarországi szerbség a török kiűzése következtében rendkívül sokat vesztett súlyából, s ha az újabb 1690. évi menekülő hullámtól nem kap erősítést, igencsak meg kell majd küzdenie azért, hogy az újjászervezendő országban megkapaszkodhassak. Az említett 1690. évi és az azt követő újabb bevándorlás — amely nagyvonalú beszámolók szerint 30-40 000 családdal (200 000 tővel), más vélemény szerint lényegesen kevesebbel gyarapította Magyarország népességét — szorosan kapcsolódik a visszafoglaló háború balkáni eseményeihez. Azt követően, hogy a császári hadak 1688-ban és 1689-ben sikert sikerre halmoztak itt, s már úgy vélekedtek, hogy Isztambulig nem lehet megállítani őket, a helyi szerb lakosság is felajánlotta szolgálatait a császárnak. Csatlakoztak is szerb egységek Lajos badeni őrgróf hadaihoz. Bár nem sok hasznukat lehetett venni, s annál több baj volt velük, nyomatékul szolgáltak az Arzenije Carnojevic peci pátriárka és Eena Silvio Piccolomini tábornagy közti tárgyalásokon, ahol a szerbség jogi és egyházi státuszáról volt szó. Ennek eredményeként adta ki I. Lipót 1690. áprilisi privilégiumát — pontosabban: csupán egyfajta ígérvény — a törököktől visszafoglalandó Albánia, Szerbia, Mysia, Bulgária, Szilisztria, Illyria, Macedonia és Rascia berendezése tárgyában. Mivel ezekre csak a magyar Szent Korona tartományaiként formálhatott igényt, magyar királyi minőségben megígérte, hogy a felszabadított területeket ugyan a Magyar Királysághoz csatolja, de azt — egy vajda (vojvoda) irányítása alatt — elkülönített tartományként kezeli. Vagyis valami olyasféle státuszt ad nekik, amilyet a már az Árpád-korban a Magyar Királysághoz csatolt Horvátország — szerves történeti fejlődés eredményeként — megszerzett, illetve megőrzött magának. A Carnojevichez intézett levél — törökellenes harcra buzdítván a szerbeket — így summázza a kilátásokat: „megígérjük nektek, az előbb említett összes népeknek és országoknak, kik nekünk mint magyar királynak vannak alárendelve, hogy meg fogjuk tartani elsősorban a ti vallásszabadságotok kiváltságait és jogait, a vajda választásának jogát, és hogy mentesek lesztek minden közteher viselésétől és adótól. "

s