Zombori István (szerk.): A SZEGEDI ZSIDÓ POLGÁRSÁG EMLÉKEZETE (Szeged, 1990)

Marjanucz László: Zsidó bérlők és kereskedők Kiskundorozsmán a reformkorban

Scheiber Salamon palotai származású zsidó.

15 Igaz, az országos rendszabályoknak megfelelően „a házanként való kereskedésüket a csalárdságok megakadályoztatása végett" csak kocsin végezhették, jó magaviseletükről be kellett szerezni a iuris dictio bizonyságlevelét, s „úgy az asszonyi, mint a férfi nemből az igen fiataloknak" megtiltották a házankénti kereskedést „ne hogy az által a mezei munka kerülésére alakalom adódjon".

16 Ezek a rendelkezések, bár tartalmaztak megalázó elemeket, mégsem valamiféle zsidóellenességből fogantak, hanem elsősorban a helyi társadalom mentális adottságaihoz igazodtak. Ha nem is volt mindenki tisztában vele, de érezhették, esetleg másfelől tapasztalhatták néhányan, hogy a szegény és vándorló zsidók új funkciókat testesítettek meg, házalásukkal betörtek a rendi polgárság által felosztott piacokra, a vevő helyébe vitték az árut. Amit a görög boltos monopolhelyzetében sosem tudott elérni, hogy ti. irányítsa befolyásolja vásárlóit, azt a házaló kereskedő elérte, mert közvetlen kapcsolatba került a családi élettel, ismerte annak szükségleteit, készleteit, s ezek pontos ismeretében a legjobb időben adott, és vásárolt.

17 Pontos tájékozódása, ezen alapuló gazdasági magatartása nem a zsidóság „csalfa kereskedői fogása", hanem első lépcsőfok a racionalizált közvetítői kereskedelem felé. Ez a szellem hatotta át viszonyukat a vásári kereskedelemhez is. Az idegen kereskedők vásári részvételét szabályozó főkapitányi rendelet 1830-ban kelt.

18 E szerint a zsidóknak is lehetővé tették, hogy a „helybéli hetivásárokban, minden petéken árulni szabad légyen", azzal a megszorítással, hogy csak olyan portékát hozhatnak forgalomba „melyek a helybéli boltos kereskedőnél nem találtatnak", s melyek készítésével az ott lakó mesteremberek nem foglalkoznak. E módosítással nem csak a konkurrencia élét kívánta csorbítani a kunok főkapitánya, hanem ki akarta küszöbölni azt, hogy a hagyományos fogyasztási szokások, igények zsidók általi kielégítése idegen kezekbe csússzon. Azt ui. a tartósabb megtelepedést célzó életstratégia első állomásának tekintette. 1836-ban azonban a fenti rendeletet a jászkun alkapitány, s a kerületi vezetés nyomására mégis megvltoztatták, mert „a tekintetes kerületek az ilymóddal megengedett árulást a vásárban több tekintetekre nézve későbben ártalmasnak találta", s az érvényben lévő határozatok megváltoztatását kérték a nádortól.

19 Jóllehet ebben a kérdésben a kerületi magisztrátus, s személyesen a jászkun alkapitány ellentétbe jutott a kiskun kerület községeinek, köztük Dorozsma elöljáróságának véleményével, a központi apparátus „a külső, főképp zsidó kereskedőknek a hetivásárokban való áruihatást mégsem engedhette meg". Számos kiskun