Zombori István (szerk.): A SZEGEDI ZSIDÓ POLGÁRSÁG EMLÉKEZETE (Szeged, 1990)

Haraszti György: A „Ben Chananja” szerkesztője (Ecsetvonások a zsurnaliszta Löw Lipót arcképéhez)

zsidó irodalmi társulat alapításának, és a Biblia felekezeti fordításának eszméjét, az Országos Rabbiképző Intézet létesítéséért is sikra szállt. Meghalt 1875. október 13án. Kisebb munkáit fia és a szegedi rabbiszékben utóda, Löw Immánuel adta ki öt kötetben 1889 és 1900 között. 2. A témakör modern összefoglalása; Jacob Katz: Out of the Ghetto. Harvard University Press, 1973. Uő.: The uniqness of Hungarian Jewry in Forum 1977, No. 2., 45 — 53. A német példáról: Michael K. Silber: The Historical Experience of German Jewry and Its Impact on Haskalah and Reform in Hungary in Jacob Katz (szerk.): Toward modernity. New Brunswick and Oxford, 1987. A régebbi magyarnyelvű összefoglaló irodalom szinte használhatatlan, mert teleologikus szemlélete miatt a magyarországi zsidóság történelét a sub specie assimilationis alapján tárgyalja, elmellőzve a zsidó népességnek 1900-ban még mintegy 40 %-át kitevő, heterogén ortodoxia tényleges történetét, áramlatait, a zsidó nemzeti törekvésekről nem is szólva. Kohn Sámuel nagy művének első kötete (A zsidók története Magyarországon a legrégibb időktől a mohácsi vészig. Részben kiadatlan kútforrások nyomán. {A zsidók története Magyarországon I.}, Bp., 1884) csak 1526-ig jut el, és a kéziratban maradt, töredékes második kötet (jelenlegi örzőhelye a Magyar Zsidó Levéltár) is csak 1790-ig halad. (Grünwald Fülöp mintegy hetven évvel későbbi, végülis kéziratban maradi feldolgozása ugyancsak 1790-ig tárgyalja a magyarországi zsidók történetéi.) Büchler Sándor (A zsidók története Budapesten a legrégibb időktől 1867-ig, Budapest, 1901) nagybecsű könyve a hely- és időkorlátok miatt csak módjával hasznosítható. Venetianer Lajos 1922-ben megjelent összefoglalása (A magyar zsidóság története a honfoglalástól a világháború kitöréséig, Pest) apologetikus szellemben íródott, fő célja, s ezt a történeti hűség rovására következetesen érvényesíti is, az ezeréves zsidó-magyar sorsközösség, egymásrautaltság lehetőségszerint konfliktusmentes ábrázolása. (Az 1986-os második, 'reprint' kiadás uri nonchalance-szal elmellőzi a kommün után íródott előszót és bevezetést). Féligazságok, elhallgatások, tudatos csúsztatások gazdag tárháza. Jelzésül csupán egy, témábavágó részlel. 1861-ben, amikor újból felvetődött, hogy csak a vagyonos és művelt zsidók részesüljenek az emancipáció gyümölcseiben, Löw ismételten állási foglalt az egyetemes emancipáció mellett. „... neki {ugyan} meg lehetett s meg is volt a maga véleménye a vallás reformálásának határairól, valamint a bevándorlók értékéről, de tudta, hogy a magyar zsidók egész összességükben véve sem állnak sem gazdasági, sem művelődési értékben, sem honszereteiben, sem nemzeti érzésben az ország bármely néposztályának összessége mögött." (215. old.) Venetianerben fel sem merül, hogy történetírói feladata épp a (zsidó) vallásreform határainak, a bevándorlók értékének stb. taglalása volna. A két háború között újabb hazai, az emancipációt és asszimilációi komolyan tárgyaló történetírói összefoglalás nem született, a sorsfordulókban és elhalgal(tat Jásokban gazdag utolsó negyven év ezirányú termékeiről pedig, mivelhogy érdemben nincsenek, szó se essék! 3. Lásd Pillitz Dániel (1843-től 1847-ig a szegedi zsidó iskola igazgatója, rabbi, hitszónok) 1844 május 14-én kelt levelét a „Ben Chananja" első számának megjelenése alkalmából. — Löw: Gesammelte Schriften V. (az alábbiakban GSV) Szeged, 1900, 105 — 108. A magyarországi zsidó újságírókról, felekezeti hirlapírásról máig egyetlen összefoglalás; Osztern Rózsa: zsidó újságírók és szépírók a