Zombori István (szerk.): A SZEGEDI ZSIDÓ POLGÁRSÁG EMLÉKEZETE (Szeged, 1990)
Sipos József: A szegedi zsidóság és az 1920-as nemzetgyűlési választások
Pálfy KNEP programot hirdetett meg. Programjában elsősorban az őt jelölő és támogató kisiparosok gazdasági követelései szerepeltek. A kisiparosoknak nem volt érdekvédelmi szervezete Szegeden. A Szegedi Kereskedelmi- és Iparkamara a kereskedők és a legjelentősebb ipari vállalkozók gazdasági érdekeit képviselte, nem pedig a kisiparosokét. Pálfy Dániel látta ezt a hiányosságot, ezért programjában „elengedhetetlenül szükségesnek tartotta egy kézmüveskamara felállítását, amely független maradna a Kereskedelmi és Iparkamarától." Pálfy „...a paprika árának maximálása ellen" lépett fel, valamint „...új paprikarendeletet" követelt, mert a szeptember 20-i „...szerinte módosulásra szorul." A kereskedők helyzetének megkönnyítés céljából követelte a Szegeden akkor nagyon elterjedt lánckereskedelm megszüntetését. A II. kerület kiskereskedő és kisiparos rétegei között — mint láttuk — sok volt a zsidó. Nem lehet megállapítani, hogy egyéni meggyőződésből vagy csak kortesfogásból, de Pálfy ellenezte az antiszemitizmust. Ez segítette a II. kerület választóinak megnyerését. Pálfy a parasztság megnyeréséről sem feledkezett meg: követelte a földbirtokreformot, a parasztság földhözjuttatását. 28 Pálfy programja tehát nemcsak a kisiparosok, hanem a II. kerület valamennyi lényegesebb társadalmi rétegének gazdasági követeléseit felvetették. A harmadik kerület első jelölő gyűlését 1920. január l-jén Alsóközponton rendezétk meg. A jelölőgyűlésen Vaja Józsefnek, az alsóvárosi Egyesült Kisgazda és Földműves Párt elnökének „...indítványára megalakult az alsóközponti Egyesült Kisgazda és Földműves Párt." A gyűlés dr. Kószó Istvánt jelölte a III. kerület képviselőjének. Kószó, mivel a III. kerület lakosságának döntő többsége kis- és középparaszt, programbeszédének középpontjába a szegedi parasztság követeléseit állította. A szegedi parasztságot érzékenyen érintette a kormány 1919 őszén kiadott rendelete, amellyel megtiltotta a magántulajdonban levő kisüstök használatát és kötelezővé tette a szövetkezeti szeszfőzdék felállítását és azoknak használatát. „Ezt a törvényt hatályon kívül helyezni első feladatomnak tartom. (Lelkes éljenzés.) — mondotta Kószó. Követelte „...a szövetkezeti szeszfőzdék leállítását és a parasztoknak kedvező kisüstök használatának engedélyezését", jó közutakat, tanyai kisvasutat, a vadvizek levezetését, a lebélyegzett pénzek beváltását és a birtokreform egészséges megoldását ígérte a parasztságnak.
