Zombori István (szerk.): A SZEGEDI ZSIDÓ POLGÁRSÁG EMLÉKEZETE (Szeged, 1990)

Apró Ferenc: Zsidó képzőművészek Szeged művelődéstörténetében (1901-1945)

legnagyobbra törnek. Két hónappal később Gergely három munkájával szerepelt Mattis Teutsch kiállításán. Bálint Aladár a Nyugatban ismét foglalkozott vele: egyik erőssége annak a fiatal szobrászgenerációnak, amely, reméljük mihamarabb friss levegőt, pezsdülést hoz a tespedt magyar plasztikába. Kázmér Ernő az egyszerűsített formaadású Tabu láttán akként vélekedett, hogy „az utóbbi kiállítások legszebb szobrai közé tartozik". A Torzóban már nem egyszerűsíthette tovább a természeti formákat, áttért jelzésükre, elkészítve az első magyarországi kubista szobrot! Utolsó kiállítását szegedi Zrínyi utcai műtermében rendezte MoholyNaggyal együtt, majd 1920-ban külföldre távozott. 1932-ben Berlinben öngyilkos lett. Patrónusáról, Juhász Gyuláról mindmáig ő készítette a legjobb portrét. Gergely szobrászati munkásságát a mai napig nem tudta meghaladni a helyi fejlődés. A működő szobrászok között zsidó származású nem volt. Röviden szót kell ejtenünk Heksch Nándor (1886 — 1944) ötvösművészről. Az Iparművészeti Iskolában végzett, majd szülővárosában élt deportálásáig. Legnagyobb munkája — Szöriné Boga Lujzával együtt — a Dóm kapujának lemezborítása. O készítette az alsóvárosi Havi Boldogasszony templomban levő, 80x160 cm nagyságú rézdomborítást (1942), amely azt ábrázolja, miként bukkant rá a templom kegyképére a Csöpörkében a lovát itató török. A szemben levő pilléren is az ő munkája volt, a Szegedi gondolat c. domborítás, melyet 1945 után eltávolították. Az áttért művészt sokat foglalkoztatták az alsóvárosi ferencesek, akik kegytárgyak készítésével bízták meg. Nem hagyhatom szó nélkül Bokros-Birman Dezső rövid szegedi tartózkodását. A Bécsből Szegedre utazó szobrászt Erdélyi Jenő főorvos és neje Lengyel Vilma pár hétre vendégül látta és megbízásokat szerzett neki. A művész kapcsolatba került Mórával is, akiről érzékeny reliefet készített. Fölvételét elsőként Dévényi Iván közölte a Műgyűjtő 1972. évi 4. számában. A festők és szobrászok után föltétlenül meg kell említenünk Róth Miksa (1865 — 1944) üvegfestőművészt, aki a zsinagóga üvegkupolájának, a Dóm szentélyének és jobb oldali kereszthajójának, a rókusi és az újszegedi templomnak az üvegfestési munkáit végezte. A művészettől elválaszthatatlan a műgyűjtés, a mecenatúra. Érdekes, hogy a szegedi műgyűjtőélet mennyivel megelőzte a képzőművészeti életet. 1891-ben városunkban már műgyűjtő kiállítás volt, melyet Jókai nyitott meg.