Zombori István (szerk.): A SZEGEDI ZSIDÓ POLGÁRSÁG EMLÉKEZETE (Szeged, 1990)

Apró Ferenc: Zsidó képzőművészek Szeged művelődéstörténetében (1901-1945)

enyhén naiv látással, hamvas bájjal közelítenek a témához. Színvilága pasztellszerűn finom, mégis gazdag. A beteg, megtört Juhászról festett képe magasfokú beleérző képességről tanúskodik (Rosinger Emil hagyatékában). A szegedi születésű Pogány Vilmos (1882 — 1956) érettségije után elkerült szülővárosából. 1908-tól Londonban, 1914-től az USA-ban élt. Mint a Metropolitan Opera díszlet- és jelmeztervezője tette nevét ismertté. Tehetségéből freskófestésre és szállótervezésre is futotta. Számtalan könyvet illusztrált. Munkásságát nem Szegeden fejtette ki, ezért célom csak annyi, hogy itthon elfelejtett nevére fölhívjam a figyelmet. Önálló szegedi szobrászat hiányában a Város köztéri szobrait — hosszú ideig — fővárosi művészek készítették. Közülük zsidó származású volt Róna József (Kossuth, 1902), Margó Ede (Dankó Pista, 1912, A hajtárs imája, 1932) és Ligeti Miklós (Erzsébet királyné, 1907). A szegedi modern szobrászat megalapítója a helyi születésű Petri (Pick) Lajos (1884-1963). Jogot végzett (1907), majd másfél évig Teles Ede pesti tanítványa volt. 1909 nyarát itthon töltötte, akkor készítette gimnáziumi osztálytársa, Juhász Gyula portréját. Ez év őszétől 1922-ig — megszakításokkal — Brüsszelben élt, Vanderstappen-tanítvány volt. 1922-ben Pestre költözött. Kiállított az Ernst Múzeumban (1924, 1929), Bécsben (1925), Brüsszelben (1959) és a Nemzeti Szalonban (1960). Balázs Béla Álmodó ifjúság c. könyvében Perl Ödön néven szerepel. Szegedi kortársai közül megörökítette Juhászt, Balázs Bélát és Károlyi Lajost, akiről egyik legkitűnőbb portréját készítette. Szegeden látható munkái: Boros József-emlék, Móra Ferenc-portré és Korányi Frigyes arcmása. Petri rövid ideig tartózkodott szülővárosában, így — pályakezdő — munkássága inkább csak jelzés értékű: szobrász született! A helyiek közül a tanulási lehetőség és a megrendelések hiánya másokat is külföldre hajtott (Csáky, Bánszky). Hatalmas minőségi ugrást jelentett Gergely (Glück) Sándor (1889—1932) munkássága. A müncheni akadémián 1912 és 1914 között Hildebrand tanítványa volt. 1914-ben behívták, 1917-ben katonaként került Szegedre. Juhász biztatására kezdett újból mintázni. Kassák 1918 tavaszán Szegeden megtekintette Gergely munkáit, és a fiatal művészt besorozta az aktivisták közé: szeptemberben már szerepelt a MA demonstrativ kiállításán. A Nyugatban Bálint Aladár bátran írta le:.4 szobrászok között Gergely Sándor a legerősebb. Juhász cikkéből is idézek: és ekkor érkezett váratlanul, de nem véletlenül Gergely Sándor, erővel és élettel teljes dolgaival, amelyek kicsiben is monumentalitásba lendülnek és nagyra, sőt a