A KŐKORTÓL A KÖZÉPKORIG. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára (Szeged, 1994)
Szatmári Imre: Késő középkori házrészletek és kályhacsempék Békéscsabán
Csaba tehát a 14-17. században átlagos településnek számított, s jelentőségében csak kastélya emelte egyik-másik környező falu fölé a 16. században. A kályhacsempékből épített kályhák használata ugyanakkor a vidéki nemesség körében Mátyás király uralkodása alatt terjedhetett el, a falvak lakosságához pedig még később, a 16. században jutott. Méri István figyelt fel arra a jelenségre, mely szerint a faluásatásokon előkerült kályhacsempékről általában kiderül, hogy nemesi kúriához vagy egyházi épületekhez tartoztak, s még a legszegényesebb kivitelű kályhacsempéket a falu lakossága közül is csak a kisnemesek és a leggazdagabb parasztok engedhették meg maguknak (MÉRI 1957, 192, 87-88. jegyzet, 197). 29 Ebben az ideiben Csabán is lakhattak elszegényedett nemesek és gazdagabb parasztok (nem egynek nevét is ismerjük), akikről a már említett megállapítások miatt feltételezhető, hogy házaikban díszesebb kivitelű kályhákra is költhettek. Semmi különös sincs tehát abban, hogy a Dózsa György úton előkerült késő középkori házakban szemeskemencéket találtunk, s talán éppen a társadalmi, gazdasági differenciáltsággal magyarázható, hogy a két ház közül csak az egyikben állt kályhacsempéket is magában foglaló, bizonyosan fölöttébb impozáns látványt nyújtó, s ennek megfelelően költségesebb kályha, a másikban pedig olcsóbb, szegényesebb, a kályhatartozékokból csak kevesebb típust felsorakoztató, kályhaszemekből álló szemeskemence. A kályhacsempék keltezésében ennek ellenérc nehéz állást foglalni, mivel a 16. század első felére helyezett nadabi és a 16. század második felére tett gerlai kályhacsempéktől egyaránt különböznek (MÉRI 1957, 201). A környéken előkerült, egymással többségében rokon kivitelű kályhacsempéktől való különbözősége miatt a csabai leletegyüttes műhelyének kapcsolataira is csak kis mértékben következtethetünk. A kályhacsempék vidéki elterjedése, stíluskritikai elemzése és a településre vonatkozó történeti adatok számbavétele azonban egységesen abba az irányba mutat, hogy a csabai kályhacsempék használatának idejéül ugyancsak a 16. századot határozzuk meg. Ezen belül a század első fele jöhetne szóba, ha a középkori Csabának az 1556. évi ostrom utáni hanyatlása mellett maradnánk. E nézet azonban az újabb kutatási eredmények következtében úgy tűnik, túlhaladottá vált, tehát a történeti események a 16. század második felében való készítést éppúgy megengedik, mint a század elejit. Inkább a későbbi keltezés felé mutatnak a kályhacsempék egyedi jellemzői is, köztük a gyanítható törökös ízlés. A Körös-vidéknek a 16. század második felében állandósuló, s egyidejű hármas kötődése a környező három államalakulathoz (a királyi Magyarország felvidéki területeihez, Erdélyhez és az Oszmán Birodalomhoz) nyilvánvalóan nemcsak nagy tehertételt jelentett, hanem egyéb (pl. kereskedelmi) kapcsolatokat is. A csabai kályhacsempéket díszítő motívumkincs mintha csak e hármas kötődés kifejezője volna, helyi alapokon mindhárom terület egy-egy jellemzőjét magába ötvözi, s ez szintén a század második felére, esetleg még későbbi időre mutat. 30 29 Néhány 15-16. századi kályha áráról, s a velük kapcsolatos költségekről ill. leltárakról ld. RADVÁNSZKY 1986, I. 13, II. 66, 335, 346, III. 26. 30 A kályhacsempék keltezésének kérdésében Parádi Nándor lektori véleményében a 16. század középső harmadára történő meghatározást tartotta valószínűnek. A kéziratot 1991. júliusában zártam le. Köszönettel tartozom Vályi Katalinnak, Holl Imrének és Parádi Nándornak, hogy értékelő megjegyzéseikkel segítették munkámat. A projilrajzokat Gábor Gabriella, a tárgyfotókat Krajcsovics Bétáné készítette.
