A KŐKORTÓL A KÖZÉPKORIG. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára (Szeged, 1994)

Szatmári Imre: Késő középkori házrészletek és kályhacsempék Békéscsabán

A kőkortól a középkorig — Von der Steinzeit bis zum Mittelalter Szeged, 1994 KÉSŐ KÖZÉPKORI HÁZRÉSZLETEK ÉS KÁLYHACSEMPÉK BÉKÉSCSABÁN Szatmári Imre Békéscsaba belterületén, a Bartók Béla-Bánszki András-Dózsa György út találkozásánál lévő kilencemeíetes toronyháztól D-re, a Dózsa Gy. út K-i oldalán 1985 májusában és júniusában új emeletes házak építését megelőzően lebontották az ott álló régi házakat, s helyükön markolókkal földet termeltek ki az alapozások el elkészítésére (1. kép 1). A földmunkák közben a már elbontott Dózsa Gy. úti 2-14. és 22-30. sz. házak helyének vonalában neolitikus, bronzkori, szarmata, avar, méginkább Árpád-kori, s legfőképpen késő középkori (köztük török kori) edénytöredékek kerültek elő.

1 Június végén Cs. Szabó István arról tett bejelentést, hogy a markolók középkori házat és kemencét hordanak el ezen a területen. A kibányászott rész metszetfalában egymástól nagyobb távolságban két helyen valóban padlóhoz és kemencéhez tartozó elszíneződéseket lehetett megfigyelni. Ezért június 24-e és július 2-a között a Dózsa Gy. út 28-30. sz. házak helyén (akkori 2043 és 2044 hrsz.) leletmentő ásatást végeztünk" (1. kép 2). Ez volt Békéscsabán - egy korábbi sikertelen próbálkozás után - az első, és mind ez ideig az egyetlen olyan ásatás, amelyik a megyeszékhely középkori előzményéről szolgáltatott adatokat.

3 Az elhordott terület metszetfalára a bennük mutatkozó objektumoknak megfelelően két helyen bontottunk rá, s mindegyik munkahelyen egy-egy késő középkori ház részletére bukkantunk (1. kép 3 és 2. kép). 1. ház Az ehhez tartozó, csak itt-ott elég kemény, máshol alig-alig letaposott, feketéssárga színű' agyagos padlót csupán helyenként lehetett megfigyelni, mert több ponton középkori és újkori beásások pusztították el. A Dózsa Gy. út 30. sz. ház alapozását is ebbe ásták bele (2. kép és 3. kép 1). 1 Ltsz.: 86.7.1-76. (Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba) A földmunkákra Cs. Szabó István figyelt fel, s a leletanyag nagyobbik részét is ő gyűjtötte össze. Segítségét ezúton is köszönjük. 2 Medgyesi Pál és Szatmári Imre ásatása: RégFüz 1986, 80. - Az ásatási dokumentációt ld. MNM RégAd. XIV. 32071985, XI. 100/1986; MTA Régészeti Intézete Adattára Dok. 7/86 (rajzok ugyanott 22196., 22198. és 22313. leltári számon), BMM RégAd. 1838/1986. A leletanyag a Munkácsy Múzeumban, ltsz.: 86.7.77-258., diapoz.: 21449-21472 és neg.: 28725-28746 leltári számon ugyanott. - A lelőhely a Békés megye régészeti topográfiája 111. kötetében a Békéscsaba 302. lelőhelyszámot kapta. A leletmentésről híradás jelent meg a Magyar Nemzet 1985. július 6-i számában. Köszönettel tartozom Medgyesi Pálnak, hogy a közös eredmények feldolgozását, s publikálását átengedte. 3 1 983-ban Jankovich Dénes a csabai késő középkori Abránffy-kastély helyének megállapítására kezdett ásatást, de az épület nyomai nem kerültek elő (Ld, RégFüz 1984, 8; JANKOVICH 1991, 175-178).