A KŐKORTÓL A KÖZÉPKORIG. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára (Szeged, 1994)

Kovalovszki Júlia: Árpád-kori bronzolvasztó kemence Visegrádon (Méri István ásatása)

Olyan tárgyak készítésérc alkalmas tehát, amelyeknél a külső megjelenés is fontos. Elsősorban egyházi felszerelésekre (gyertyatartó, füstölő, oltárkereszt, stb.), esetleg ékszerfélékre gondolunk. A visegrádi fémolvasztó kemencéből előkerült faszénmaradványokat dr. Stieber József docens, az ELTE Alkalmazott Növénytani és Szövetfejlődéstani Tanszékének munkatársa vizsgálta meg.

9 Fagus (bükk) Carpinus (gyertyán) Acer ps. (hegyi juhar) Ulmus camp, (mezei szil) Quercus cf. s. (kocsánytalan tölgy) Quercus cf. r. (kocsányos tölgy) ÖSSZESEN Fémolvasztó-kemence fej 1 35 30 66 Fémolvasztó-kemence kitöltő földje 13 1 1 12 27 Fémolvasztó-kemence előtere 26 1 13 40 Fémsalak belseje 2 21 4 27 3. ház kemence omladéka 1 4 5 ÖSSZESEN: 42 38 1 4 76 4 165 A visegrádi fémolvasztó kemence, az esztergomi és feldebrői öntőmuhely megfelel a Theophilus presbyter által leírt bronzöntő berendezéseknek. Theophilus olyan műhelyeket, ill. eljárásokat ismertet, amelyek évszázadok alatt felhalmozódott tapasztalatokat összegeznek. A bronzöntés lényegét tekintve talán nem volt nagy különbség a legrégibb időkben, ill. a középkorban alkalmazott módszerek között. A technikai berendezések részletmegoldásai azonban eltérőek, jellemzőek lehettek egy-egy korszakra vagy területre. 9 A vizsgálat módszeréről a szerző a következőket jegyzi meg: ,,Az anyagot Méri Istvántól kaptam 1968-ban és azt a sztereoopak kombinált mikroszkópiai eljárással vizsgáltam meg. Néhány szilánktól eltekintve gyakorlatilag valamennyi faszéndarab (összesen 165 db) feldolgozásra került. A vizsgált darabok nagysága 3-4 mm (pl. a fémsalak szeneinek egy része) és 4-5 cm között váltakozott. Minden egyes szenet a három xylotómiai síkban külön vizsgáltam meg." ,,A fémolvasztó kemencekomplexum faszeneinek a felét (80 db) a tölgy (Quercus) teszi ki, melyből a kocsánytalan tölgynek (Quercus cf. sessilis) valószínűsített a több (76 db), szemben a kocsányos tölggyel (Quercus cf. robur). E faszenek másik fele (80 db) csaknem egyenlő arányban a bükk (Fagus silvatica, 42 db) és a gyertyán (Carpinus betulus, 38 db) között oszlik meg. Ezen kívül l db hegyi juhart (Acer cf. pseuáoplatanus) is találtam. E fafajok a szóban forgó időszakban mind előfordultak a környéken, éppúgy, mint ma. Közülük a bükk faszene a szakirodalom (Kollman) szerint viszonylag magas foszfortartalmával tűnik ki, melyet sorrendben követ a gyertyán és a tölgy. A foszfortartalomnak a kohósított fém minőségére (ridegség/elaszticitás és más fizikai tulajdonságok) jelentősége van. Éppen ezért érdekes, hogy magában a kohósalakban a foszforban viszonylag szegényebb tölgy-faszenek dominálnak (25 tölgyfaszén 2 bükkel szemben), míg az előtérben a bükk (26 db, szemben 13 tölggyel), a kemencefejnél viszont 3 mintában csak gyertyán van, a negyedikben azonban emellett egy bükk is, és nagyon sok tölgy. Ilymódon ezen adatok is felszínre hozzák ama mind régészetileg, mind tudomány- és technikatörténetileg rendkívül érdekes kérdést, hogy vájjon a történelmi, ill. történelem elejtti időkben működött kohászok tudatosan különbséget tettek-e a különböző fafajok szeneinek a produktumra is kiható, eltérő minősége között, vagy ezen arányok csak a véletlen művét (ahogy a környék erdővegetációjából adódott) mutatják. " (STIEBER 1968, 2-3).