A KŐKORTÓL A KÖZÉPKORIG. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára (Szeged, 1994)
Fodor István: Árpád-kori boronaház nyomai Tiszaszigeten
A 12-13. században a házfejlődés irányát már a falvakban is ezek a felszíni épületek határozhatták meg. Az iránymutató - mint a későbbi századokban is - az előkelők építkezése volt: a többhelyiséges borona- és téglaházak - mint a turai és kardoskúti 12-13. századi falusi kúriák (MIKLÓS 1991; MÉRI 1964, 19-27) - valamint a városi építészet (vö. BALASSA 1985, 150; CSILLÉRY 1988, 413). A 13-14. században teljesedik ki népi lakáskultúránkban az a folyamat, melynek során a többhelyiséges felszíni épületek kerülnek túlsúlyba, s határozzák meg falvaink arculatát. A földházakat ugyan nem „szorítják ki" teljesen a használatból - megmaradnak azok az ínséges idők és a legszegényebbek hajlékának (vö. DÁM 1993) - de mérvadó szerepük már nem volt a lakáskultúra fejlődésében. 14 (Nagyjából hasonló fejlődési folyamatot figyelhetünk meg a 13. századig a kelet-európai ligetes steppe övezetében, a Kijevi Oroszország területén is. Itt a 12. századtól terjednek el tömegesen a felszíni - zömmel fából készült - lakóházak, valamivel korábban a városi településeken, majd a falvakban is, vö. RAPPOPORT-KOLCSIN-BORISZEVICS 1985, 139-147, 180, 183. A tatárjárást követően azonban ott a történeti fejlődés más irányt vett.) Újabb régészeti leleteink azt igazolják, hogy e folyamatban - s általában középkori lakáskultúránk történetében - a faépítkezésnek jóval nagyobb szerepe lehetett, mint azt korábban véltük. Irodalom AU III Arheologija Ukrainszkoj SzSzR III. Ranneszlavjanszkij i drevnerusszkij periodi. Szerk.: V. D. Baran és mások. Kijev 1986. BAKA Y 1989 BAKA Y K: Feltárul a múlt? Budapest 1989. BALASSA 1985 BALASSA M. L: A parasztház évszázadai. Békéscsaba 1985. BANNER 1928 BANNER J.: Azószentiváni ásatások, -Grabungen bei Ószentiván. Dolg4(1928) 148-243. BANNER 1932 BANNER J.: Világlátó ószentiváni magyarok Városkultúra 5. Klny. Szeged 1932, 5-6. BARABÁS-GILLYÉN 1987 BARABÁS J.-GILLYÉN N.: Magyar népi építészet. Budapest 1987. BARAN 1988 BARAN, V. D.: Prazsszkaja kul'tura Podnyesztrov'ja. Kijev 1988. BÁLINT 1932 BÁLINT A.: Honfoglaláskori sírok Ószentivánon és Bánkúton. - Gäber aus der Landnahmezeit zu Ószentiván und Bánkút. Dolg 8 (1932) 256-265. BENKŐ-UGHY 1984 BENKŐ E.-UGHY E: Székelykeresztúri kályhacsempék. Bukarest 1984. 13 Azzal a szélsőséges vélekedéssel azonban aligha érthetünk egyet, amely szerint a földbe mélyített házak ún. ,,sütőházak" lettek volna, s szinte soha nem is szolgáltak emberi hajlékul (BAKAY 1989, 140-142). A korai középkorban ugyanis e veremházakat széltében megtaláljuk Európa Alpoktól északra fekvő térségein, az Uraitól Angliáig. A tőlünk nyugatabbra lévő területeken azonban a 9. századra szerepüket a felszíni házak vették át (vö. DONÁT 1980). Sütés-főzés céljára egyébként fölösleges lett volna ilyen házakat építeni, e célnak kiválóan megfeleltek volna a minden Árpád-kori faluból ismert, tetővel ellátott külső kemencék is. 14 Mesterházy Károllyal egymástól függetlenül, nagyjából egy időben jutottunk arra a felismerésre, hogy nem igazolható az- a néprajztudományban lábra kapott - túlságosan leegyszerűsített fejlődéstörténeti elképzelés, mely értelmében népi lakáskultúránk fejlődésének első szakaszát kizárólag az egysejtű gödörházak jellemzik, s ebből „fejlődnek ki" a többosztatú felszíni házak különböző típusai (MESTERHÁZY 1989; FODOR 1989, 37-38). (Magam úgy vélem, hogy a korai Árpád-kori falvainkban még talán szerény szerepet játszó felszíni építmények tekinthetők a késő középkori lakóházak előzményeinek, még akkor is, ha ezeknek csak igen szerény régészeti nyoma maradt.) Később kibővített formában újra megjelentetett tanulmányában Mesterházy Károly csu[)án idézett dolgozatom címét tünteti fel, mondanivalóját nem (MESTERHÁZY 1991). - A népi lakóház fejlődéstörténeti vizsgálatához legutóbb Hoffmann Tamás fűzött figyelemre méltó módszertani megjegyzéseket (HOFFMANN 1991).
