A KŐKORTÓL A KÖZÉPKORIG. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára (Szeged, 1994)

Révész László: Honfoglaláskori tarsolylemezek Karosról

I. temető 14. és a II. temető 28. sírjából előkerült darabokról mondható ez el, az egyenes szegélyük mellett elhelyezett 3, s az alsó szélükön látható egy kerek, csillagmintájú rozetta nyomán (DIENES 1964, 83-89). Úgy vélem, ide sorolható a tuzséri tarsolylemez is. Ennek tengelyében alulfelül egyaránt 2-2 rozetta látható (az egyik felső veret hiányzik a sérült lemezről). Kettős szegeccsel rögzített háromszög alakú veret látható a kenézlői I. temető 3. sírjából előkerült tarsolylemez közepén, de hasonlók ékesítik a besenyőtelki lemez szegélyét is. Ugyanez a díszítés látható a palmetta mintás szolyvai tarsolylemez szegélyén, s egyenes oldalának bojtokat imitáló díszítményei között is. E minta a veretes tarsolyok szegély dis zeit idézi. Úgy vélem, ide vezethetők vissza a bezdédi tarsolylemez szegélyén látható háromlevelű palmetták is. Rendkívül szerteágazóak a karosi 11/29. sírban lelt tarsoly díszítményeinek párhuzamai is (1. kép). A zárószíjra szegecselt kisszíjvég párja Bihar-Somlyóhegy 8. sírból látott napvilágot (HAMPEL 1907,108, A. kép 3), s ugyanilyen került elő Karoson az 1. temető 1899-ben feldúlt egyik sírjából is (DÓKUS 1900, 4. kép 6-7). A karosi 11/29. sírból való példány azonban mindkettőnél jóval kidolgozottabb. Palmettáit az öntés után poncolóvésővel tovább finomították és díszítették, ezáltal e miniatűr ékszer méltó darabjává vált a tarsolykészletnek. Jóval kiterjedtebbek a függesztő- és zárószíj három veretének párhuzamai. Hasonló került elő a karosi I. temető 1. s újából, (FETTICH 1937, CXXX. t. 32) a feldúlt bodrogszerdahelyi vezéri sírból (ERDÉLYI 1964, 1.

1.), Izsák-Balázspusztáról, Tiszaeszlár-Bashalom I. temető 9. sújából (DIENES 1956, LIX. t. 51), Tuzsér-Boszorkányhcgy 6. sírjából (JÓSA 1900, 223, 3. kép 2) és Zemplénből, a vezéri sírból (BUDINSKY-KRICKA-FETTICH 1973, 16. kép 36-38). E leletek - az izsáki kivételével - a Felső-Tisza-vidékről kerültek elő, feltehetőleg helyi készítményeknek tekinthetők. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy egy részüket olyan sírban találták, ahol nem volt tarsolylemez. E tény is alátámasztja azt a veretes tarsolyok elemzésénél már említett feltevésünket, hogy a tarsolyok egy tekintélyes részének csak a függesztőszíját ékesítették fémdíszekkel. A karosi 11/29. sírban lelt tarsolylemez mintakincse szinte minden elemében igen közeli rokona a tarcali, rakamazi tarsolylemezeknek. Természetesen mindhárom darab ornamentikájának felépítése egyedi, ami készítőjük fölényes biztonságú rajzkészségét mutatja. A központi motívumot azonban mindhárom esetben a középtengelyben egymás fölött elhelyezett palmettacsokrok alkotják. Ezeket, és a belőlük kiágazó palmettás ágakat fogja keretbe a lendületesen ívelődő indaháló. Ez utóbbit tekintve, felfedezhetők bizonyos ábrázolásbeli eltérések is. Míg a tarcali, rakamazi darabok indái egymásból ágaznak el, s felületüket vonalkázott mezőre támaszkodó pontvonalak ékesítik, a karosi lemezen ezen indák többször összefonódnak, s az említett díszítés is hiányzik róluk, helyette a hármas pontmotívumot alkalmazta a művész. A szegélyt alkotó ezüstszalag díszítése is megegyezik. A tarcali és a rakamazi lemezeken csak azok tengelyének két végénél látható a szegélyen elhelyezett palmettacsokor, a karosi tarsolylemez egyenes oldalát ékesítő öntött szalagon viszont teljes hosszában vésett, poncolt palmettamotívumok szemlélhetők. Mindezek alapján úgy vélem, a tarcali és a rakamazi lemez nagy valószínűséggel azonos művész alkotása (DIENES 1975, 104). Ahhoz sem férhet kétség, hogy a karosi tarsolylemez is velük azonos műhelyben készült, lehetséges, hogy ugyanazon kéz munkájaként. Az elmúlt években Fodor István hívta fel a figyelmet arra, hogy a honfoglalást megelőzően a késői szásszánida ötvösművesség erős hatást gyakorolhatott a magyarság művészetére. Az egyik szogdiai ötvösműhely jellemző alkotásai azok a műkincsek, melyeken a palmetták erezetét szemléltető vonal csúcsán és mellette kétoldalt egy-egy pontot