A KŐKORTÓL A KÖZÉPKORIG. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára (Szeged, 1994)
B. Tóth Ágnes: Kora népvándorlás kori sírok Tápé-Széntéglaégetőn
eddig elkerülte; a korábbi, hasonló alakú szarmata bronzcsüngőkre emlékeztet (VADAY 1989, 59, 60), de előkerülésének helye és környezete pontosan megfelel a fennemlített CsMK-beli és germán analógiáknak. Az Alföld római kori leleteit áttekintve feltűnik, hogy mind a 2-4. sz-i szarmaták csüngői, mind a Felső-Tisza-vidéki császár kor végi, 5. sz. eleji új leletek 42 köréből hiányzik a gúla vagy kúp alakú csontcsüngő. Az 5. sz-i Dunántúlról a csákvári temető 58. sírjából (SALAMON-BARKÓCZI 1978/1979, 335, Taf. 43) és Fadd-Arany J. u-ból ismerünk még ilyen amuletteket (BÓNA 1971, 223). Biztosan gepida eredetű leletanyagból öt esetben van csontcsüngőkről tudomásunk. A Kiszombor B temető két sírjából több darab is előkerült. A 279. sír 5 db csontból, ill. állatcsontból készült csüngőit valószínűleg a medencében tárták fel (TÖRÖK 1936, 18), de a medencéből és a fej környékéről egyaránt előkerültek kő-, borostyán- és üveggyöngyök is, s a fej mellett fésű is volt. Ugyanezen temető 131. sírjában szintén a medencében találták a két csontgúlát; a fejnél fésű, a mellen egyszerű, háromgombos fibula, s a bal kéznél néhány szem gyöngy volt (TÖRÖK 1936, 12). 43 A jelek szerint J. Werner figyelmét elkerülte a gepida korpuszban közölt két szentesi csontcsüngő. A Szentes-kökényzugi 81. női sír rajzán jól látható, hogy a medencében hat szem nagy borostyán gyöngy mellett lelték a gúla alakú, vésett díszű csontcsüngőt (CSALLANY 1961, Abb. 37-38, Abb. 6, Taf. XVIII. 9), a gyöngysor másik vége az övcsat alá csatlakozott. 44 A Szentes-berekháti temető szórványai közül ismerünk egy hasonló alakú, szintén hálómintával vésett töredéket (Nr. E. 2, CSALLANY 1961, 101, LVIII. t. 5). A M agy arcs an ádbökényi temető 15. sírjában is volt ilyen piramis formájú csont csüngő. Ebben a kirabolt női temetkezésben a szóbanforgó tárgy másodlagos helyzetben, a koponya helyén látott napvilágot; maga a sír a 6. sz. első feléből származik. A malomfalvi településről 1 db gúla alakú, ferde vonalakkal bekarcolt, nyúlánk példányt tartanak számon (HOREDT 1979, 147, Taf. 42. 4). Ezekkel a példányokkal összevetve feltűnő, hogy míg ezen csontcsüngőknek mindegyike ferde vonalakból álló háló-, ill. pontkörös mintával díszített, addig a Tápé-széntéglaégetői darab díszítetlen maradt, pedig a szépen simított felülete egyébként nem utal arra, hogy rontott vagy félkész példány lett volna. - Úgy tűnik tehát, hogy a Tápé-széntéglaégetői lelőhely tágabb környezetében, a Dél-Alföldön a gepida királyság korában sűrűsödtek a leginkább a csontcsüngő-amulettek. A 658. sírba temetett nő medencéjében talált átfúrt, töredékes bronzhengernek (3. kép 13) a ságvári temető 46. sírjába temetett kislány mellére helyezett példány mutatkozik legjobb párhuzamául (BURGER 1966, 104, Fig. 97, 46/2, Pl. XCIV. 10). Ugyanebben a temetőben bronz amuletteket, ill. bullákat is találtak, de ezek szögletes keresztmetszetűek és a nyakban viselték őket (BURGER 1966, 26, Fig. 115, 264/5). Elképzelhető, hogy eredetileg a Tápé-széntéglaégetői 42 Ez utóbbi korszak pedig kifejezetten gazdag volt különböző típusú csüngőkben (pl. vödör alakú, 8-as alakú borostyáncsüngők, Cypraea-csigák, rugós gyűrűk stb.). Záhonyból Istvánovits E. rugós gyűrűre függesztett csont csüngőről tudósít (ISTVÁNOVITS s.a.), ennek alakja azonban szabálytalan (Istvánovits E. szíves közlése). 43 Mindkét idézett sírban olyan leletek fordultak elő, melyek együttese hasonlóságot mutat a Tápé-széntéglaégetői 658. sírban találtakéval. 44 Ez a sír leletekben gazdagabb volt: aranyozott ezüst, ötgombos fibulapárat, poliédrikus végű, kőbetétes fülbevalót, gyöngy nyakláncot, csipeszt és kanalat, két csatot, a térdeknél pedig csontfésűt találtak benne. 45 Nagy M. szíves szóbeli közlése. 46 Rendeltetését a szerző nem határozta meg.
