A KŐKORTÓL A KÖZÉPKORIG. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára (Szeged, 1994)
B. Tóth Ágnes: Kora népvándorlás kori sírok Tápé-Széntéglaégetőn
sz-iak közül említhető Szabadbattyán 14., 17., 18. sír (BARKÓCZI-SÁLAMON 1974^75, 99), Csorna (HGA 149-150), Letkés 1. sír (PAPP-SALAMON 1978/9, 85), Mözs 6., 7., 8., 21. sír (SALAMON-LENGYEL 1980, 95-98). Még később is előfordulnak: Soponya (BÓNA 1971, 230), Dombóvár (DOMBAY 1956, 93). Az 5. sz. 2. felében ez a fésűtípus a Felvidéken, Morvaországban és Alsó-Ausztriában is gyakoribbá vált. 18 A bennünket most jobban érdeklő Alföldről Csongrád-Kaszárnya 133. sírjából (PÁRDUCZ 1963, 51), Tiszaeszlár-Jeges tany írói, 19 Kiskunfélegyházáról, Bodrogmonostorszegről (KISS 1981, 204) és Hódmezővásárhely-Sóshalomról (NAGY 1984, 218-220) ismerünk ilyen leleteket. A kétoldalas csontfésű az 5. sz. végén és a 6. sz. első felében az egész gepida szállásterületen elterjedt, a férfi-, női- és gyermeksírok egyik leggyakoribb melléklete (CSALLANY 1961, 251-252), de szórványként az azonos korú telepekről is előkerültek példányai (B. TÓTH, 1983). Megállapítható tehát, hogy az 5. sz. folyamán a Kárpát-medencében egyre gyakrabban helyeztek a halott mellé fésűt; az alföldi gepidáknál szinte általánossá is vált ez a szokás. A fésűket ők a temetéskor legtöbbször a fej környékére helyezték (pl. a Kiszombor B temető 79 leírt darabjából 47 db-ot, Isd. TÖRÖK 1936, 26) s ritkábban a váll és a karok mellé, míg a derék táján, a kéznél és a lábnál alig fordul elő. Az 5. sz. 1. felében, közepén a nemalföldi lelőhelyeken még nem ennyire egyöntetű a fésűknek a sírban való helye; ott is gyakori ugyan a fésűnek a fej mellé való helyezése, de előfordul a lábnál (Mözs 6, 8. sír), amint zacskóban, övön is viselhették (Csákvár 14. sír). Nem tartom valószínűnek, hogy ezeket a merev, egyenes fésűket hajba tűzve viselhették volna; ha ui. a Szentes-nagyhegyi temető 84. sírjában fekvő nő hajába tűt tettek, akkor a feje mellett lévő fésű aligha lehetett szintén a hajában (CSALLANY 1961, 59). Olykor előfordul - mint talán a Tápé-széntéglaégetői 658. sír esetében is - , hogy a halott mellé két fésűt is helyeztek: a szőregi temető 75., a Kiszombor B temető 93. sírjában két-két példány volt (CSALLANY 1961, 163-164, 178). A Tápé-széntéglaégetői 391. sír tűzdelt díszű fésűjének (2. kép 2) közeli párhuzamait az 5. sz. közepéről, 2. feléből, s főleg a Dunántúlról, az Északi-középhegység vidékéről, valamint az Alföld ÉK-i csücskéből ismerjük. 20 A mintázat pontos mása a letkési 1., és a mözsi 8. sír fésűin látható (PAPP-SALAMON 1978/79, 85; SALAMON-LENGYEL 1980, Pl. 3, 4). Hasonlóan kettős tűzdelt díszű darabokat az 5. sz. végéről, a 6. sz. 1. feléből származó gepida temetőkben is megfigyelhetünk; ezek között egyaránt vannak a Tápé-széntéglaégetőihez job21 22 ban hasonlító, és mintázatukban távolabb álló példányok is. A Tápé-széntéglaégetői 658. sír fésűjének (4. kép 2) bordája jellegzetesen háztetőszerűre alakított, rajta ékvonalköteges a bekarcolt dísz. Ez a két jegy a másutt talált példányokon is együtt fordul elő; a háztetőszerűen kialakított borda más mintázattal ritka. 23 E típus általam 17 Az 5. sz-i lelőhelyeket - az alföldiek kivételével - Isd. KISS 1981, 204. 18 Ezek a lelőhelyek A. Kaltofen katalógusában szerepelnek együtt (KALTOFEN 1984). 19 E fésűhöz hasonló díszítések a Dunántúlon gyakoribbak, mint az Alföldön (CSALLANY 1961, 218). 20 Letkés 1. sír (SALAMON-PAPP1978779, Taf. 54.4); Mözs 8. sír (SALAMON-LENGYEL 1980, Fig. 3); Schietz (LIPPERT 1968, 326); Rétközberencs-Paromdomb, Kisterenye (CSALLANY 1961, Taf. CXCV, U; CCXXVT, 3). 21 Gyula-Kálvária-dúlő, Szentes-Berekhát 142. sír, Kiszombor B 94. sír (CSALLANY 1961, Taf. CXCI, 18; CXXV, 1; LXXXII. 1). 22 Szentes-Kökényzug 6. sír, Szentes-Berekhát 127., 174., 188., 205. sírok és szórványok a temetőből, Hódmezővásárhely-Gorzsa (CSALLANY 1961, Taf. VI. 2, LXI. 1, Uli. 17, LXXXVI. 2, UI. 1, XCV7I. 8, 10, 16, CCXXX 11). 23 Isd. Malomfalva (Moresti) (HOREDT 1979, 157, Abb. 72. 2-4).
