A KŐKORTÓL A KÖZÉPKORIG. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára (Szeged, 1994)

Horváth Ferenc: Az alföldi vonaldíszes kerámia első önálló települése a Tisza-Marosszögében: Hódmezővásárhely-Tére fok

A karcolt mezőt kitöltő jellegzetes Vinca tűzdelések technikája jól elválik a későbbi tűzdelések módjától, párhuzamai a már idézett bánáti Vinca A2/A3-körben, tehát a Bánáti kultúra lelőhelyein teljesen azonosak. Ez a technika Supskán a legalsó 8-9. szintben fordul csak elő (GARASANIN 1979, XXXVI. T.6, XXXII. 1-2, 6). Hasonló korhatárok között jelenik meg a pontokkal kitöltött karcolt szélű mező is (6. kép 5). C. Kis, függőleges, vagy enyhén ívelő falú poharak vízszintes, széles kannelurákkal: (6. kép 6, 7) ritkán fordul elő azonos kivitelben, Vincán mindössze két hasonló töredék van (VASIC 1932-36, I. XXIX. ábra. 130), két Gorneáról származó - más formájú - edényen találunk hasonló technikát. Lazarovici ezeket a darabokat a Vinca A3 időszakba helyezte (LAZAROVICI 1979, Pl. XLIX.3, 8). D. Behúzott peremű fazék vállán bordával: (6. kép 28-30; 13. kép 10) A Kárpát-medence beli középső neolitikum nem gyakori, de mégis meglevő díszítőeleme az egy-három vízszintes, függőleges, vagy ferdén alkalmazott vékony plasztikus borda. Maroslele Pana 3. gödör „Protovinca", Szarvas 23 „későprotovinca", Öcsöd-Kiritó AVK 1 (TROGMAYER 1964, 6. kép 8; MAKKAY 1987, Abb. 1-8; RACZKY 1988, 7. kép 8), a dunántúli Staréevo (KALICZ-MAKKAY 1972a, Abb. 4.9; KALICZ 1990, Taf. 45.11), Vinca A: Vinca, TopolaBaé, Beéej, (VASIC 1934-36, II. XLVI. ábra 225; SREJOVIC 1988, 99; BABOVIC 1992, Taf. 4.11), a keletszlovákiai vonaldíszes: Michalovce Hradoc (LICHARDUS 1972, Taf. 2.12-15) valamint Tiszadobi csoporthoz tartozó Bodrogkeresztúr-Téglagyár, Tiszavasvári-Paptelekhát lelónelyeken fordul elő (TITOV 1980, 119. kép 12; KALICZ-MAKKAY 1977, Taf. 70.2). E. A Tére-foki leletek között egyedi darab a nagyon jó minőségű, világosszürke anyagú kettőskúpos formájú edény töredéke, éles hasvonalán vízszintes bütyökkel, amit fölül körív alakú mély árkolás szegélyez (6. kép 12). A jellegzetes motívumnak időrendi jelentősége van, mivel távoli területeken, közel azonos időben fordul elő. Korai Vinca összefüggésben: Ószentiván VIII, Vincán, Satchinezen. (BANNER J. ásatása, közöletlen; VASIC 1932-36, IV Pl. V.9. Sl. 17, Sl. 71, No. 515, XXV. T. 56, Cl. 67, DRASOVEAN 1991, Fig. 5.2). A dunántúli és a nyugatszlovákiai korai vonaldíszes leletanyag egyik legjellegzetesebb motívuma, erősen felnagyított formában szerepel Bics-ke-Galagonyás, Bína lelónelyeken (MAKKAY 1978, Pl. ffl.3-4, VI.3-4; PAVÚK 1980, Abb. 5.1-3, 6.3, 10.14, 23.1, 3-4; PAVÚK 1981, Fig. 4.1). Ezekhez egészen hasonló formában tűnik fel a thesszáliai Tsangli-fázisban (MTLOJ-CIC 1959, Abb. 18.11, 19.1). Nagyon lényeges adat, hogy a Szatmár II—Piceolt csoportban gyöngyözéses fekete festéssel, az AVK 1 /Szatmár IE Kőtelek Huszársarok anyagában szintén fekete festéssel fordul elő (LAZAROVICI 1983, Abb. 3.2; RACZKY 1988, 14. kép 4). Meglepő és nagyon távoli felbukkanása az ÉNy-anatóliai Fikirtepe kultúrába tartozó Yarimburgaz 4-3 rétegében, ami további részletes vizsgálódások alapjául szolgálhat a jövőben (ÖZDOGAN 1985, Fig. 4.2, 5, ÖZDOGAN 1989, Fig. 10, 13.4, 8). F. Vastag falú, de anyaga és simított felülete miatt mégis a finom kerámia sorában ismertetjük a több töredékből álló, de egyértelműen nem rekonstruálható jellegzetes vincai típusú edényfedő töredékét. Kerek, oldalfala kissé homorúan ível, teteje domború, mélyen árkolt mezőkben sűrűn beböködött pontok díszítik, szélén hármas bütyök helyezkedik el (6. kép 11; 13. kép 8). Egészen pontos megfelelőjét nem találtuk az egyébként tekintélyes számban előforduló jellegzetes leletnek. Lazarovici tipológiai felosztásában talán az A típus egy példánya áll hozzá legközelebb, amelyen nincsenek szarvak s egyszerű, csonkakúpos forma. Egyébként mind az A mind a B típust későinek, Vinca B1-B2 korúnak tartja (LAZAROVICI 1979, 25). Legutóbb Resch, F. dolgozta fel a paráci arcos fedőket, s korukat a Vinca A2-C1 időszak közé helyezi azzal a megjegyzéssel, hogy korábbi előfordulásuk sem kizárt. Számunkra azért fontos a Vinca A2-korú alsó határ, mert a Tére-foki leletekkel számos egyezést mutató romániai bánsági lelőhelyeken (Fratelia I, Freidorf I) is említ közöletlen példákat (RESCH 1991, 192). A Battonya-Parázstanyán előkerült arcos fedő egyértelműen a bukováci típusba tartozik, formája eltérő a Tére-foki töredékétől (SZÉNÁSZKY 1990, 158). Durva kerámia: Az égetés technológiájára ugyanazok a kategóriák érvényesek, mint a finom kerámia esetében, azzal az eltéréssel, hogy itt a középen kettős színűre égetett mag a fekete színűvel azonos magas arányban fordul elő s a soványítás elsősorban homok- és szerves anyag keverékével történt. Természetesen a tisztán szerves anyaggal soványított töredékek száma is jóval magasabb, mint a finom kerámia esetében. A színek közül a sárga-barna és a szürke-fekete árnyalatai a dominánsak, de a téglavörös is jelentős. A durva kerámia esetében az AVK-Vinca felosztás csak feltételesen végezhetőéi, hiszen a házi kerámiára elsősorban a korszak technológiai jellemzői érvényesek szélesebb régióban. A. Leggyakoribb forma a nagy, gömszelet-testű fazék, behúzott, vagy kissé ívelő, igen gyakran körömbenyomkodásokkal tagolt peremmel, különböző irányú ujjnyomokkal a felületén, ami az ún. schlickwurftechnika változata (7. kép 2,4-12; 8. kép 1, 4, 6, 9; 13. kép 12). A perem alatt néhány esetben ujjbenyomásos