Katkóné Bagi Éva - Orbán Imre: KÉT ÉVSZÁZAD ZÁSZLÓI. A szegedi Móra Ferenc Múzeum zászlógyűjteményének katalógusa (Szeged, 2003)

Katkóné Bagi Éva: A Móra Ferenc Múzeum zászlógyűjteménye - Zászlókészítés

ZÁSZL ÓKÉSZÍTÉS A közösségek legfontosabb dolga volt a szellemiségüket szimbolizáló zászló létrehozása. A meglévő írott és íratlan szabályokat betartva kijelölték a lebonyolító személyt, aki a zászló megrendelésén felül még a zászlószentelési ünnepség megszervezését is magára vállalta. A zászlók egyik oldalának le kellett szögeznie: az ország polgárai bármily kis településen éljenek is, a magyar korona alá tartoznak. Ezt a tényt érzékeltetni tudták a nemzetiszínű alapselyemmel, az országcímerével és hazafias feliratokkal. A másik oldalnak a nemzetek felett álló keresztény egyházhoz való tartozást illett kifejeznie. Alapanyagnak valamilyen mély, elegáns színt választottak, amelyen élt és ragyogott az arany és messze látszott a festményeken megszemélyesített védőszent, a fohász és a szervezet neve, alakulásának évszáma. Legkorábbi zászlóink a 18. század utolsó évtizedeiből valók. Gyűjteményünkre alapozva megállapíthatjuk, hogy Szegeden az egylapos, kétoldalas, festett zászlé)k voltak divatban a 19. század végéig. A zászlérfestő a kifeszített selyem mindkét oldalára alapozás nélkül nagyon vékonyan vitte fel az olajfestéket, mely módszerrel aránylag gyorsan és könnyen lehetett mutatós zászlókat létrehozni. A savas kötőanyag viszont felemésztette az alapszövet elemi szálait, a megkeményedett, kiszáradt díszítések törékennyé váltak és a zászlók napjainkra széttöredeztek. Alapanyaguk külé)nböző színű selyem-, vagy félselyemdamaszt, túlnyomórészt kék, zöld és bordé) színeket használtak. Formájuk zömében fecskefarkú, elvétve téglalap alakú. Középen helyezték el a védőszent festményét, a város, illetve ország-címereket, köréjük szerkesztették a közösség nevét, az évszámot, és valamilyen vezérmondatot, ami lehetett egy ima sora, vagy hazaszeretetre buzdító idézet. A zászlé)k széleit arany rojttal keretezték, azon belül bordűrrel díszítették, melyek a technika fejlődésével egyre bonyolultabb motívumrendszereket alkottak. A bordűr a korai zászlókon még hiányzik (1, 2), az 1806-ban készültek szélein kézzel festett zsinórozást utánzó festést találunk (3, 4, 5). Később már egyszerű levélkékkel, apró virágszirmokkal dúsították a zsinórozást (9, 11, 12). A sablon alkalmazása egyre bonyolultabb motívumrendszer felfestését tette lehetővé (15, 16). A sablon alkalmazása a feliratok felfestését is megkönnyítette. Az ilyen módon készült zászlók az 1830-as évektől egyre gazdagabban díszítettek és a feliratok is egyenletesebbek. Az 1790-től — 1806-ig készültek feliratát egyenetlen, dülöngélő, régies, állóbetűk alkotják (4). A feliratok rímbe szedve, részletekbe menően tájékoztatnak bennünket az adományozókról, a zászlótartóról, a kapitányról, a védőszentről, a keletkezés évszámáról, írott hiteles forrásként működve (5). Előfordult, hogy a mondanivaló nem fért ki, ezért a szavak vége elmaradt, vagy egészen apró betűkkel odazsúfolták (16). A feliratok 1838-tól lettek egyenletesek (17). Az alapanyagok több zászlón megegyeznek, 1840 és 1869 között készült 13 zászlóból, 9 ugyanabból a sorba rendezett nagyméretű, virágmotívumokkal szövött, félselyem damasztbé)l készült. A festmények színvonala vegyes hatást kelt, találunk példát naivra (35), vagy profi módon megfestettre (6). Zászlófestő és hímző műhelyekről a korabeli sajtóban elvétve találunk utalásokat, a zászlőszentelési ünnepségeket hatalmas érdeklődés övezte, míg a készítőkről és a főszereplő zászlóról sajnos, alig olvashatunk. A Szegedi Napló 1896. számait lapozgatván a következő utalásokat találjuk: „A millenniumi zászló terveit Pór Sándor

10 szegedi üvegfestő készíti." (február 11.) „Budapesti Rumbold R. kereskedő 5 m-es millenniumi zászlót 24 Ft-ért, 4 m-est 20 Ft-ért, 3 m-est 13 Ft-ért, 2m-est 10 Ft-ért árul. "(április 8.) „A Fölsővárosi Népkör budapesti cégnél rendelte meg zászlaját, "(április 26.) „A Rókusi Népkör zászlóját Pór Sándor szegedi festő készítette. "(május 3D „A vendéglősök zászlója egy budapesti cég műve és 1000Ft-ba került, "(október 9.) „A választások miatt nagyon kelendő árucikk a zászló. Zászlóikra festett, vagy hímzett nevek tömege önti el az utcákat." (október 18.) Két szignózott középképen kívül a többi jeltelen. Jos Sschöft Á. (6) Budapesten dolgozott, de a készítők többsége a városban élő festőművészek közül kerülhettek ki. A Kovács céh zászlójának festője Nagy Ferenc, a korabeli Szeged jelentős művésze volt.

11 (23) A 19. század végére a festett zászlók helyett domború aranyhímzésű zászlókat készítettek Szegeden. Ezek a zászlók kétlaposak, tehát csak szét kell választani az oldalakat, külön restaurálni, majd újra összedolgozni. Mi volt az oka a sokszor hónapokig tartó, időigényes zászlókészítési mód térhódításának? Nem tudjuk, de bizonyára nem a könnyebb restaurálhatóság játszott ebben szerepet. A hímzők papundekliből készített sablonból kivágták a motívumokat, a betűket és a vászonnal bélelt selyemre rögzítették, majd a keménypapírt aranyszállal fedték le, kiemelkedő, ragyogó mintákat hozva így létre. A középképeket, címereket tűfestessel alakították ki. Tartósabb, hajlékonyabb, textilszerűbb zászlók születtek ily módon. Egyesületi, Ipartestületi zásztóinkon lehet ezt a technikát megfigyelni (36, 38, 39, 41, 43, 49). A Szegedi Napló 1896-ban részletesen tudósít Szeged város millenniumi zászlójának születéséről, amit érdemes végigkísérnünk: Január 31-én olvashatjuk az első híradást Reizner János indítványáról, miszerint: öt dicsőségben megkopott lobogó l'an a városi emlékek között,

12 de az új fényes Szegednek most új lobogó kellene, fel kellene váltani a nyugalmazottakat. " Felvetődik a nagy lelkesedést kiváltó ötlet, hogy a millenniumi zászlé), a szegedi nőegyletek közreműködésével, a szegedi nők keze munkájával készüljön. Az összes nőegylet lelkesen vett részt a szervezésben. A „honleányi zászlóműhelyt" az egyleti nőipariskolában rendezték be. Arany Károlyné, az iskola igazgatónőjének felügyeletével teheti majd rá minden nő a maga öltéseit. A Szegedi Jé)tékony Nőegylet; Fehér Kereszt; Vörös Kereszt; Nőipar; Izraelt) Pór Sándor, mint zászlófestő három zászlónk készítésénél működött közre. Pór Sándorról bővebben: BÁTYAI G. (52. old.) 11 SZELESi Z. (28. oldal) 12 A polgárőrségi zászlókról szól: 2; 4; 5; 6; 7.