Katkóné Bagi Éva - Orbán Imre: KÉT ÉVSZÁZAD ZÁSZLÓI. A szegedi Móra Ferenc Múzeum zászlógyűjteményének katalógusa (Szeged, 2003)

Katkóné Bagi Éva: A Móra Ferenc Múzeum zászlógyűjteménye - A szegedi polgárság megerősödése

nyokban élt tovább, míg az ország többi részén megtorpant, a magyar címer pedig a német birodalmi sas része lett. II. Rákóczi Ferenc sokat adott a zászlókultuszra, maga felügyelte a csapatok zászlókkal való ellátását. A századzászlók piros-fehér csíkos selyemből, az ezredzászló színes selyemből készült. Aranyrojtokkal, bojtokkal, aranyhímzésű feliratokkal látták el a zászlókat. Az ezredzászlók színe rendszerint fehér volt. A testőrség a kéket és vöröset, a palotások zöldet, vöröset, kéket használtak közepén a Rákóczi-címerrel. A Rákóczi-zászlók rúdja színes, felírásos, lándzsahegyükön pedig a fejedelem címere található. A zászlókon a fejedelem családi címere mellett Magyarország címere és Magyarország védasszonya, a Madonna szerepel. A vörös-fehér ekkor már nemzeti színnek számít. A 16. században kezdett hozzákapcsolódni a fehérhez és vöröshöz a hármas halom zöldje, mely addig csak ötletszerűen jelent meg. A zöld szín, egyebek mellett jelenti a reményt, a megmunkált földeket, a mező zöldjét, mely az eljövendő cél érdekében kitartásra buzdít és munkára serkent. Első ábrázolása a nemzeti színnek egy 1557-ben keletkezett festményen fordul elő üstdobzászlón, üstdobtakarón és tolldíszen. Az első háromszínű zászló l601-ből való, ettől kezdve egyre többször találkozunk a piros-fehér-zöld színek együttes előfordulásával még használati tárgyakon is. Az „elnémetesítés", illetve a nemzetközi zászlódivat (mely haditechnikai és taktikai okok következménye), nem kedvezett a nemzeti színeinknek, ellenben amikor Mária Terézia 1743-tól 1745-ig nem használhatta a fekete-sárga császári színeket, az egész Habsburg Birodalomban fehér alapon vörös, zöld lángnyelvekkel díszítették a törzszászlókat. A reformkorban ébredező nemzeti tudat számos alkalommal demonstrált a trikolórral, míg az 1848 évi 21§ szentesítette az ország címerét és háromszínű lobogó „ősi jogaiba való visszaállítását".

2 A SZEGEDI POIGÁRSÁG MEGERŐSÖDÉSE Métzeumi gyűjteményben szegedi zászlóemlékek kutatható számmal a 18-19. század fordutójától kezdve maradtak fenn, ezek egyik meghatározó csoportját képezik a polgárőrségi zászlók. Szeged a 18. század végére kiheverte a középkor minden keservét és fejlődésnek indult. A városiasodást többek között az is előmozdította, hogy Szeged három vármegye közigazgatási központja lett, és itt működött a császári törvényszék. Az anyagi jólét, a nemzeti szellem ébredése új létesítmények egész sorát eredményezte. Ekkor épült a városháza, gimnáziumot, kórházat, utakat, hidat építettek, nyomda, színház működött a városban. Az 1799-ben megnyitott rajziskolából művészek, jó képességű mesterek sora került ki, akik alkotásaikkal gazdagították Szeged városát és vitték jó hírét szerte a világba. A tisztességes, becsületes kereskedő, iparos, vendéglős kiváltságokkal járó polgárjogot kapott. A polgári oklevél tulajdonosa szabadon utazhatott az országban, vámot nem kellett fizetnie és letartóztatni sem lehetett (kivéve a tetten érést). Azonban egy városi polgárnak kötelezettségei is voltak. Adakoznia kellett tűzesetekre, kórházak számára; és a polgárőrség kötelékei között, városának biztonságát fegyverrel kellett védelmeznie minden külső és belső ellenséggel szemben. Egyen-ruházatának, fegyverzetének költségei is a polgárőrt terhelték/ A város legrégebbi polgári őrserege 1741-ben alakult, majd időről, időre újjászervezték. Ilyen volt az 1805-ös év is. Ekkor Szeged hét századot állított ki városrészenként szerveződve. Zászlóik egylapos, két oldalas festett, téglalap alakú, vagy fecskefarkúak voltak, egyik oldalukra a város, vagy az ország címere, a másikra pedig a század védőszentje került. A zásztók mindkét oldalára magasztos, buzdító hangvételű versezeteket festettek, melyek a korszak krónikásának Farkas Andrásnak a munkái. A festett felirat tudatta a kapitány, a zászlótartó, a védőszent nevét, a készítés évszámát. Gyakran ezek az egyetlen írott, hiteles források, amelyek fennmaradtak és bizonyíték erejével hatnak a múltat vallató kutatók számára.

6 Az 1806-ban létesült polgárőrségi századok zászlói közül 5 ma is létezik, (4, 5, 6, 7, 8) pedig 1889-ben történt első múzeumi tulajdonba kerülésükig, közel 100 éven keresztül folyamatos használatban voltak.

7 2 Lásd: PANDULA A. 3 Lásd: REIZNERJ.; AIGNER J. 4 A polgárjog megszerzése a nemességhez hasonló kedvezményeket biztosított. A polgárjog elnyerése Szegeden 50 Ft-ba került. Ha valaki gyenge testalkata miatt nem bírta el a fegyvert és az egyenruhát, köteles volt 10 Ft váltságdíjat fizetni. (Szegedi Napló 1886. február 25.) 5 „A felsővárosi polgárőr ruhája díszes, keleties világoskék, az alsóvárosiaké sötétkék, egyszerűbb. A felsővárosi nép, a polgárság mindenkor nagyobb csínnal öltözködött (ízléssel, fénnyel), mint az egyszerű, földműveléssel foglalkozó alsóvárosi nép. A palánki polgárőrség ruházata: sötétkék frakk-kabát, sárga gombokkal, vörös hajtókára, kén-gyertyaszín, vagyis sárgás lajbli, fehér gombokkal. Kén-gyertyaszín angliai nadrág, fekete, jól lábhoz készült saru. Háromszegletű, fekete kalap, zöld bokrétával. Vasas puska, vörös, bagariabőr pantallér, fekete patrontáska, sárgarézből a város címerével. Nagyon könnyen elképzelhető az ellentét, mely a palánki (fenti leírás szerint) öltözött német, és egy sugár bajuszú, zsinóros mentéjű, pengős sarkantyús, nyalka felsővárosi polgárőr között volt. A kackiás, magyarosan kisujtásozott dolmányéi polgárőr, nem sokra tartotta a „szúnyogba oltott barázdabillegetőket", s ez a kicsinylés a város régi tőzsgyökeres népe és a betelepült „bürgerek" között egész napjainkig fönntartotta magát. A királylátogatásra Beck István a hagyomány szerint újra csináltatta az egyenruhákat." (Szegedi Napló 1886. febmár 25.) 6 „.. .POLGÁROKNAK LÉGYEN ÖSZVF: SEREGLÉSE. / FEGYVER GYAKORLÁSRA, HOGY KIOKTASSANAK. / HAZÁNK OLTALMÁRA ALKALMAZTASSANAK. / HOGY HA INDULNI KELL A HARTZ PIACÁRA. / AZ ELLENSÉGGEL IS KIÁLLJON CSATÁRA! / A BOLDOG SZERENCSE KALAUZOK LÉGYEN! / MÉG RÖVID ÉLETETEK ITTEN VÉGBE MÉGYEN. / OSZTÁN GYŐZELMI PÁLMÁKAT NYERJETEK! / MENNYEI POLGÁROK TÁRSAI LÉGYETEK. / E VITÉZ URAKNAK EZZEL TISZTELKEDÉK! / HOGY MEG EMLEGESSE A KÉSŐ MARADÉK! ..." (Részlet Farkas András verses füzetéből) 7 „Pálfy Ferenczpolgármester, a régi városháza közgyűlési termeit díszítő, ereklyének számító négy zászlót adott a bandériumoknak: 1790-ben készült polgári zászlót, melyet a magyar korona visszaszerzése alkalmával készített a város (2). Ezt a zászlót az alsótanyai lovasok kapták. Zászlótartó Juhász Rókus. 1806.