Katkóné Bagi Éva - Orbán Imre: KÉT ÉVSZÁZAD ZÁSZLÓI. A szegedi Móra Ferenc Múzeum zászlógyűjteményének katalógusa (Szeged, 2003)

Katkóné Bagi Éva: A Móra Ferenc Múzeum zászlógyűjteménye - Restaurálás

rülésével. A megszáradt dublírozó anyagot filmes felével a kifeszített textil hátoldalára fektetjük és szilikon papírt ráhelyezve vasalóval a műtárgyra olvasztjuk. Ezután megfordítjuk és a kitöredezett, tisztított zászlótörmelékek eredeti helyét megkeresve rávasaljuk. A nagyobb hiányokat pedig előre megfestett hernyóselyemmel pótoljuk. Pauszpapíron megrajzoljuk a hiány formáját, kivágjuk, majd rávasaljuk a helyére. A hiányzó motívumokat és betűket pauszpapíron megrajzoljuk, kivágjuk, majd a zászlón kiszerkesztett helyre helyezzük. Az aranyozást keretező vörösbarna szegélyhez hasonló színű fonallal történik a festés folytonosságának megteremtése. A halványan megrajzolt motívumok és betűk kontúrján lefektetjük a fonalat és olasz cérnával lefogó-öltésekkel rögzítjük. A ragasztásos eljárás korszerű, mégis csak a legindokoltabb esetben végezzük, mert számtalan előnye mellet hátrányai közé tartoznak: érzékeny a hőmérsékletre, melegben lágyul, szedi a port, hidegben gyengül a kötőereje, mint a műanyagok általában gyorsabban öregszik, sárgul, a természetes anyagoknál. Mindezek ellenére, ha a varrást nem bírja a műtárgy, nagy szolgálatot tesz, hiszen segítségével újra élvezhetővé, kiállíthatóvá válnak szétesett textíliák. Restaurálás varrással A selyemszövetek, ha nincsenek fémsókkal nehezítve, vagy felületileg festve, általában jól bírják a varrással történő restaurálást. A fent ismertetett megelőző vizsgálatok és tisztítás elvégzése után a zászló színéhez hasontóra festjük az alátámasztó anyagot. A varrásos módszer időt állóbb, lágyabb, hajlékonyabb eredményt produkál, mint a ragasztásos. Az alátámasztó anyagnak többféle követelménynek kell megfelelnie. Zászlóink selyemdamaszt anyagának alátámasztására jól bevált a pamut-atlasz szövet. Mikroszké)pos vizsgálattal megállapítható, hogy a pamut elemi szálai csavarodottak- Égése gyors és papírszagú. Jó nedvszívó, ezért könnyen festhető. Szövése 5 fonalas atlasz, ami hasonló enyhe fényű felületet ad, mint a selyem. Az alátámasztó anyagot megfelelő színűre festjük, tükörsimára vasaljuk, kiterítjük és ráhelyezzük az alátámasztásra szoruló darabot, megkülönböztetett figyelmet fordítva a szálirányok és az eredeti forma megőrzésére. Általában hárommal osztható négyzeteket alkotva férceljük össze a két anyagot, mindig az illető műtárgyhoz igazodva, a férc sorai fognak irányt mutatni a csipkecérnával való levarráshoz. Az alátámasztás rögzítését restauráló kereten végezzük, megfelelő színűre festett csipke-cérna segítségével, ez a cérna erősen sodrott len-szálból készült és hajszál-vékonyságú. A lebegő láncfonalakra merőlegesen csipke-cérnával lefogó sorokat fektetünk kb. 4-5 mm-es sortávolsággal, majd ezeket 3 mm-enként leöltögetjük. A hosszadalmas, munka végén a műtárgy szálai egymás mellé kerülnek, újra felemelhetővé, kiállíthatóvá válik és az alátámasztó anyaggal együtt mozogva, visszakapja erejét, és esztétikai értékét. A restaurálás befejező mozzanataként a műtárgy baloldalán látható sűrű öltéseket lefedjük, béleljük. Az egylapos, két oldalas festett zászlók alapszövetének mindkét oldala díszített, ezért a megerősítésnél nagy problémát okoz, hogy az alátámasztó anyag egyik oldalát elfedi, ezért csak a legvégső esetben alkalmazunk teljes alátámasztást, mert így a zászló egyik oldala takarásra kerül.

10 16 Lásd: SZEMMÁRY L.; SZÁLAI D.; T. BALÁZSY Á.; T. KNOTIK M. 1983. L7