Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Barta Gábor: Egy sikertelen humanista a 16. században (Tranquillo Andreis)

Vadianus mint kitűnő Quintilianus- és Ciceró-szakértőt ajánlja be az ingolstadti egyetemre. Ott azonban, mikor 1517-ben odaérkezik, eluta­sítják. Augsburgba siet tovább, az éppen ülésező birodalmi gyűlésre, ahol egy újabb neves tudós, Willibald Pirckheimer vendégeként próbálja magára vonni a figyelmet: szépen cirkalmazott szónoklatot nyomattat ki a török elleni harc szükségességéről, sőt egy hőskölteményt is ajánl (ugyané tárgyból) az öreg Miksa császárnak. Különösebb visszhangot nem kelt, így Pirckheimer biztatására a gyűlés végeztével Lipcsébe in­dul, ahol ismét csak az egyetemen próbál szerencsét, újból sikertelenül. A németalföldi Leuvenbe (Louvain) indul, ahol Erasmust akarja fölkeresni, a világhírű tudós azonban nem várja meg. így végülis nem találkoznak, s a leuveni főiskolán sem kívánják Andreist alkalmazni. 5 E kudarc után pár éves hiatus van a életrajzon. A kutatók csak felté­telezik, hogy Párizsban élt, egészen 1527-ig, éspedig neves humanisták, mint Vives és Johannes Lascaris társaságában. A hosszú hallgatást végül egy, a kor kedvenc értekező-irodalmi műfajában írt munka, az 1527-ben Augsburgban kinyomtatott ún. Sulla-dialógus töri meg, melyet szerzőnk éppen Lascarisnak ajánlott. A negyvenedik életévéhez közeledő szerző azon emberek dicséretét zengi, akik a megszerzett hata­lomtól elfordulva képesek visszatérni a magánélet csöndes boldogságába. 0 Az élet mintha rá akarna cáfolni Andreisre: még ugyanezen év őszén I. János magyar király (Szapolyai János, uralkodott 1526—1540 között) szolgálatába lép, s annak követeként indul — minden jel szerint Lengyelországon, s talán Anglián át — Franciaországba. 7 A megtisz­telő megbízatás különös módon Sztambulba vezeti a dalmát tudós­diplomatát. Párizsból a tengeren és Dalmácián át kívánt Magyarországra visszatérni, mivel ott 1527 júliusa óta háború folyt I. János és a trónját elvitató Habsburg Ferdinánd (I. Ferdinánd magyar király, 1526— 1564) között: s ez utóbbi seregei a többi utat elvágták. Raguzán keresztül egészen a Havaselvei Tírgovistéig jut, ahol már 1528 tavaszán találkozik János király egy másik diplomatájával, Hieronym Laski lengyel főúrral (Jan Laski unokaöccse vei). Laski 1528 februárjában kötötte meg Sztam­bulban a Ferdinándtól szorongatott I. János szövetségét I. Szulejmán szultánnal : ő ezzel a jó hírrel keresné itt Havaselvén a hazafelé vezető utat. A névleg török hűbéres Rádul vajda (Radu de la Afumati, 1522— 1529), elárulja magyar szövetségesét, s követeit ki akarja szolgáltatni a szomszédos Erdély Habsburg-párti vezetőjének, Perényi Péter vaj­dának. Andreis és Laski csak szökve tudnak megmenekülni, vissza a török fővárosba. 8 A dalmata számára ez a kénytelen kitérő döntő fontosságúvá válik: itt ismerkedik meg Alvise Grittivel, Andrea Gritti velencei dogé fattyú fiával, aki bankárként és Ibrahim nagyvezér belső bizalmasaként él Sztambulban. A találkozás egyelőre rövid: a két követ hamarosan újra

Next

/
Oldalképek
Tartalom