Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Hóvári János: Forgách Ferenc és a szultánfiak

Sőt majdhogynem megegyezik Verancsics Antal 1559. április 7. Egerből Nádasdy Tamáshoz írt levelével, amely beszámolt a szultánfiak között kitört háború eseményeiről.

40 Ezek egyébként akkor szinte országszerte ismertek lehettek. Zrínyi Miklós március 30-án már arról tudósította ugyancsak Nádasdyt, hogy a fenti események miatt ez évben nem kell háborútól tartani.

41 Forgách az előadásomban már jelzett valós eseménysorozatba több „különös kelléket" is beiktatott. Bajezid úgy ingerelte maga ellen Szelimet, hogy guzsalyt és gyapjúcsomót küldött neki. Valamint azt, hogy Bajezid menekülés közben két beteg gyermekét saját maga ölte meg.

43 Forgách jól ismerte a folytatást is, ti. azt, hogy Szülejmánnak hosszú alkudozások után sikerült megegyeznie a perzsa sahhal Bajezid és fiai megölését illetően. Ezzel kapcsolatban is meg kell jegyeznünk, hogy Bajezid fiai meggyilkolásának híre is hamar eljutott Magyarországra. 1562. március 30-án Zrínyi azt írta Nádasdy Tamásnak, úgy hallotta, lehet hogy már meggyilkolták Bajezidet Perzsiában.

43 1562. szeptember 29-én Habsburg Miksát értesíti arról, hogy Isztambulban járt tolnaiaktól tudja, hogy Bajezidet Perzsiában megölték.

44 Istvánffynak csak egy megjegyzése van Forgáchhoz, hogy szerinte Pertev pasa — később az 1566. hadjáratban nagy szerepet játszott — volt az, aki átment Perzsiába, hogy a gyilkosságot végrehajtsa.

45 Valójában, ahogy Leuvenclavius írja Szülejmán csasnigirbasit (étekfogó) bízták meg ezzel a feladattal.

46 Forgách tehát helyesen írja, hogy egy hivatalnok hajtotta végre a gyilkosságot. Istvánffy tévedése abból fakad, hogy Pertev pasa 1559. évi szereplését keveri az 1562-ben történtekkel, ugyanis akkor valóban járt Pertev Bajezidnál, hogy Szülejmán nevében kibékítse Szelimmel — ahogy azt Verancsicsnál is olvashatta.

47 A török dolgokban igen járatos Verancsics Antalon kívül Forgách Ferenc volt az egyik legszakavatottabb ismerője a Szülejmán fiak történetének az egész korabeli Európában. Mivel a „Commentarii" 1572—76 között készült, ő volt az első — a török történetírókat leszámítva — aki papírra vetette a tragikus gyilkosságokat. Alapismeretei a Verancsics, követségtől származtak, a pozsonyi és bécsi kancelláriai ténykedésének idejéből. Ám ezeket több helyütt kiegészítette. Az utóbbiak azonban nem írásos munkákból származnak, hanem feltehetőleg olyan elbeszélések, amiket az erdélyi török követektől és az oszmán birodalmat megjárt velenceiektől, raguzaiaktól hallhatott, hiszen e városokban többször is megfordult. Forgách munkája ahhoz is fontos bizonyíték, hogy a 16. századi Európában a törökökről sok tekintetben a Habsburg — azokon belül is a magyar — diplomaták és historikusok rendelkeztek a legjobb ismeretekkel. Ha műve saját korában kiadásra kerül, az oszmán birodalomról alakított nézeteket is nagyban befolyásolta volna.