Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Zombori istván: Külföldi művek magyarországi fogadtatása (A. Guevara magyar kiadásának kérdőjelei)

1570). Heltai az elején elmondja, hogy a latin nyelvű művet János Zsigmondnak hozták és ő rendelte el a lefordítását.

3 Más művek viszont — mint Guevaráé, vagy Erasmuse csak 100 év múlva kerültek sorra. (Salánki György református lelkész — szintén I. Rákóczi György pártfogoltja — fordította le és jelentette meg 1627-ben Leydenben magyarul Erasmus Enchiridion Militis Christiani-ját. Az eredeti 1518-ban jelent meg először.) Guevara művének 16—17. századi magyarországi elterjedése és népszerűsége ismételten arra késztet bennünket, hogy rákérdezzünk, vajon ez azt jelenti, hogy magyar szellemi élet képviselői — ha úgy tetszik a magyar értelmiség — az európai szellemi élvonaltól jó egy évszázados késésben voltak? Ha igen, mi az oka ennek? Kereshetjük az ország megosztottságában, a török jelenlétében és a mindezek miatti társadalmi fejlődés visszamaradásában? Ebből következik egy másik megállapítás, nevezetesen, hogy az adott mű megjelenése a magyar szellemi életben (a jelzett kérdésen túl) nem föltétlenül ugyanazt a szellemi argumentumrendszert szolgálta, mint eredeti környezetében. Zrínyi esetében Machiavelli tanai egy rendi állam létrehozásának ideológiai alapját adták, míg Machiavelli a modern állami fejlődés irányában mutató abszolutista fejedelmi ideált kívánt példaként olvasói elé tárni. Guevara a katolikus nézetek császárhű irányzatának képviselője, aki szintén fontosnak tartotta az egyház megreformálását. A pápa-császár konfliktusában V. Károly mellett voksolt, hitet téve az egyszerű, pompamentes, romlatlan élet mellett (A romlott Róma és romlatlan Duna-vidék). Az udvari élet és a fejedelmi nevelés részletes elemzése nálunk az első fordításban elmaradt, és amit átvettek, az a családi idillre nevelést szolgálta.

4 A kérdés tehát az : ha jókora késéssel és eredeti tartalmukat sokszor jelentősen módosítva vették át (adaptálták) e műveket — főleg az ideológiai-politikai műveket —, akkor egyáltalán mi volt a céljuk, mire volt ez jó? Nagyobb hitele volt, ha külföldi szerző művére hivatkoztak, vagy úgy érezték, e kinti divatos „bestsellerek" ismerete itthon is fontosak a művelt olvasóknak? Magyarországon a 17. század elején indult meg •— részben az erdélyi fejedelemség területén — az államelméleti művek írása. Justus Lipsius nyomán kezdtek neki e műveknek, majd megjelent Guevara könyve is. Nem véletlen, hogy a királyi Magyarországon Guevara művének csak a legkevésbé politikus, és csak kifejezetten erkölcsi alapelveket tartalmazó — nőkről, gyermeknevelésről szóló rész fordítása készült el. Tarnóc Márton mutatott rá először, hogy a Guevara művének megjelentetése nem egyszerűen irodalmi esemény, hanem a hazai politikai irodalom születésének egyik fontos mérföldköve.

5 Mindez szükségszerűen következett abból a tényből, hogy eddig elsősorban az irodalomtörténé-