Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)
Kubinyi András: A Jagelló-kori értelmiség
Szentgyörgy mezővárosból származhatott. (Dl. 88 497.) Etei Antos Ferenc kéthelyi plébános és Pál mosoni főesperes is az egyetemen volt. (Dl. 88 501, 88 502.) Etei Ferencnek közjegyzői képesítése is volt. (Dl 88 497.) Vö. még Peter Ratkos, Vzt'ah Jána za Sredny a Jurája Schönberga k univerzite Istropolitana, in : Humanismus a renesancia na Slovensku a 15.-16. storoci, szerk. L'udovit Holotik és Anton Vantuch, Bratislava 1967, 75—79. 8. Mályusz i. m. 280—290. 9. A kancellária jogászaria Id. Bónis, Jogtudó értelmiség i. m. 219—245, 309—333. A szentszékekre: u. ő, Olasz vikáriusok Magyarországon a reneszánsz korában és a Beneéthy-formuláskönyv, Levéltári Közlemények 44—45 (1979) 89—101. 10. Vö. Bónis, Jogtudó értelmiség, passim. 11. Fügedi Erik, Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról, Bp. 1981, 437—462. — A hiteles helyi küldöttek készítették el a köztudományvételről, stb. az oklevél szövegezését. 12. Hiteleshelyi jegyzők, akik a kúriában, vagy más (pl. vajdai) kancelláriákban működtek: Bónis, Jogtudó értelmiség i. m. 297. — Jakó i. m. 52—58. — Sipos Gábor, A kolozsmonostori konvent hiteleshelyi tevékenysége, in: Művelődéstörténeti Tanulmányok, Bukarest 1979, 45.— Varga Árpád, A váradi káptalan hiteleshelyi működése, in: u. o. Bukarest 1980, 34. —• A leleszi konvent jegyzői közül Óbudai Bak János utóbb a nádori ítélőmester írnoka és óbudai kanonok lett, (Kumorovitz Bernát Lajos, A leleszi konvent oklevéladó működése 1569-ig, Klny. a Turul 1928-as évfolyamából, Bp. 1928, 8. — Kubinyi, Polgári értelmiség i. m. 214.), leleszi utóda, Pozsegai Lukács pedig kúriai jegyző. (Kumorovitz i. h. — Bónis, Jogtudó értelmiség i. m. 405. o. 83. j.) — A megyei jegyzők és a kúria között is megvolt az összefonódás. Ormándi Pál pl. kúriai jegyző {Bónis, Jogtudó értelmiség i. m. 403. o. 74. j.) és Zala megye nótáriusa volt. (Holub József, Zala megye története a középkorban, I. k. Pécs 1929, 157—158). Perleki István 1511-ben kúriai jegyző (Dl. 59 996.), 1512-ben Nyitra megyéé. (Dl. 60 006.) Hatvani Rubin Dénest 1523-ban volt Tolna megyei jegyzőnek nevezik (Dl. 89 182.), a tizes évek végén nádori nótárius. (Bónis, Jogtudó értelmiség i. m. 407. o. 96. j.)— A példákat szinte korlátlanul szaporíthatnánk. Olyan fontos hiteleshely, mint a budai káptalan, 1485-ben nem tartott jegyzőt, feladatát azok a kanonokok látták el, akik a kancelláriában szolgáltak. (Knauz Nándor, A pozsonyi káptalan kéziratai, Magyar Sión (1866) 608—609.) A jegyzői kar egy része biztosan nem volt litteratus, pl. Barci András, aki 1506-ban Torna (Dl. 84 038), 1515-ben pedig saját megyéje, Gömör jegyzői tisztét látta el (Dl. 61 097.) nem volt deák. 13. Vö. Bónis György, Középkori jogunk elemei. Római jog, kánonjog, szokásjog, Bp. 1972, 59—140,235—287. 14. Kubinyi András, Az egészségügyi foglalkozásúak társadalmi és gazdaságügyi helyzete Budán a XV—XVI. század fordulóján, Orvostörténeti Közlemények 54 (1970) 63—81. 15. Tonk Sándor, Erdélyiek egyetemjárása a középkorban, Bukarest 1979, 155—158. 16. Budai példák: Kubinyi, Az egészségügyi i. m. 65—68. 17. Mészáros István, Az iskolaügy története Magyarországon 996—1777 között, Bp. 1981, 91—208. — U. ő, XVI. századi városi iskoláink és a „studia humanitatis", (Humanizmus és reformáció 11. k.) Bp. 1981, 16—61. 18. Mészáros, Az iskolaügy i. m. 181—189. — Egy-két adat. 1456-ban a dobrai scolasticus Tamás deák volt. Dl. 65 079. Petéi László „Scolaris" úgy látszik először Kécen, majd Margitán működött, nem volt deák. Dl. 65 081, 65 083. A Szatmár megyei nemes Rápolti László, akit hol scolarisnak, hol scolasticusnak neveznek, talán Tasnádon, majd falujában, Rápolton lehetett tanító. (A Scolaris lehet tanító is!). Dl. 65 094. 19. Dl. 90 296. (1509). Vö. Kubinyi András, A pásztói Szentlélek-ispotály a középkorban, Magyar Zene 23 (1982) 81.
