Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Ötvös Péter: Egy főúri könyvtár a XVII. század elején (Illésházy István)

trencsényi várában lefoglalt könyveiről.

8 Ez a foglalás jól illeszkedik az 1603. november 9-én megindult konfiskálások sorozatába: in festő beati Martini írták össze a vár egyik szobájában elhelyezett könyvtárat. A lista, mint általában szokásos, sietve készült, a scriptor erősen rövidített és többször hibázott. Szerencsés esetben kijavíthatok, illetve kiegészíthetők a tételek, ám nemegyszer tanácstalanok vagyunk: a Pandectae doctoris Othoni... Brumphessii (73. sz.) bizonyosan Otto Brunfels (vagy Brunsfels), a karthausi barátból Luther tanainak buzgó terjesztőjévé vált medikus doktor leghíresebb művét jelzi, Palvigenius Marcellus (79. sz,) költő helyett a valóban azonosítható Palonius Marcellus 16. századi római költőre kell gondolnunk, ám például semmit, vagy jóformán semmit sem tudunk kezdeni az olyasfajta tételekkel, mint a libros hungaricos diversos. Az itt felsorolt s remény szerint azonosítható példányok sajnos mindeddig nem kerültek elő sem hazai, sem külföldi gyűjteményekből, az átnézett és a kiadási idő szerint számításba vehető kötetek egyetlen esetben sem jelezték Illésházy István possessorságát. Arra kell tehát gondolnunk, hogy a könyvek szétszóródva különböző gyűjteményekbe (nagy valószínűséggel az ilyenkor szokásos módon Studienbiblothekokba.) kerültek. Könyvek nélkül a könyvlisták vizsgálata természetesen korlátozott érvényességű, s ezúttal további bizonytalanságot is meg kellett engednünk: nem zárhattuk ki teljesen annak lehetőségét, hogy Illésházy Istvánnak máshol is voltak még — esetleg menekített — könyvei. Tudjuk pl., hogy Lengyelországban is voltak olvasmányai: egész nap olvasok könyvekben, írta feleségének Skawináról, s valószínű, hogy ezeket szintén menekülésekor hozták utána többi, több szekérnyi megmentett ingóságával együtt. A könyvtörténeti kutatás ezeket sem azonosíthatta azonban ez ideig, így könyvgyűjtésének és olvasmányműveltségének óvatosan kezelt tanulságaihoz egyedüli forrásunk a trencsényi koníiskáláskor összeállított könyvlista. Ez azonban máris megenged két fontos következtetést : — az anyag, mint erről a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott állomány tanúskodik, nem került vissza a család könyvtárába; — a könyvjegyzék segítségével rekonstruált könyvtár határozott és vizsgálható gyűjtési szempontokat mutat, meg lehet jelölni téma, nyelv, kiadási hely és idő szempontjából az olvasási szokásairól és könyvgyűjtő tevékenységéről leginkább tanúskodó értékeket. Ezúttal a gyűjtőkör rekonstruálása válik fontossá, mikor is a természetesen nehezen azonosítható Eneae Sylvii opera, vagy a Caspari Paycerij Cronicon egyaránt kiemelkedő jelentőségű. A nyolcvannégynél bizonyosan több könyv (azonkívül, hogy a kötetszám nem egyezik a könyvek számával, nem tudhatjuk, hány különféle magyar könyv volt all. szekrényben) feltétlenül tekintélyes könyvtárat