Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Varga J. János: A katonáskodó nemesség szellemi és anyagi műveltsége a XVI-XVII. században

ságra electusok, az kire palatinus uram voxa megyén, mi is Csáky urammal együtt azt választjuk."

10 1651-ben már az egykori viceispán, Káldy Ferenc képviselte Batthyány Ádámot a szombathelyi vármegyegyűlésen.

11 A képviselethez hasonló feladat volt a követségjárás és a dominusz helyettesítése a törökkel folytatott tárgyalásokon. Az úr ilyenkor személyének képviseletével és teljes jogkörrel ruházta föl küldötteit, mint Batthyány Ádám tisztjeit, akiket 1642 júliusában Egerszegre küldött, hogy megerősítsék a kanizsai törökkel a szögyéni békeszerződést. A meghatalmazás értelmében Batthyány helyettese, Keglevich Péter, néhány végvári kapitány és többen a dunántúli generális főemberei közül: Káldy Ferenc, Kisfaludy István, Hidassy András, Fáncsi Pál és Francsics Gáspár jogot kaptak ahhoz, hogy a Mehmet basa által „...Kanizsárúl kibocsátandó török vitézekkel mindent végezhessenek, valami az közönséges békességnek maradására való dolgok lesznek".

12 Szinte mindennapos dolognak számított a dominusz kísérete, hiszen a szervitor katonai szolgálata nemcsak a török elleni harcot jelentette, hanem ura személyes védelmét is. A főurak gyakran utaztak több tartományból álló birtokaikon, miközben hol az egyik, hol a másik várban szálltak meg, intézve az uradalom gazdasági és katonai ügyeit. A kíséret nemcsak védelmet jelentett. Koronázások, országgyűlések, a királyhoz tett utazások vagy bécsi látogatások alkalmával a főúr vagyoni helyzetét, anyagi műveltségét kíséretének létszáma és fénye mutatta, amely kisugárzott a „díszes nemesi kompánia" tagjaira is. 1655-ben Batthyány Ádám 391 lovassal tisztelgett a pozsonyi országgyűlésre érkező III. Ferdinánd király előtt. A sereg kopjás és puskás alegységből állott. Az élen haladó fővitézek öltözetét tigris-párduc-és farkasbőrrel „ékesítették".

13 A kíséretek fényét gyakran emelték keleti ízlésű lószerszámmal, amely keresett cikk volt akkoriban a főurak és tehetős vitézeik körében. A törökös formák és motívumok kedveltségére utal Kőszeghy Pál „Bercsényi házassága" c. munkájában, amikor nagy körültekintéssel írja le urának fölszerszámozott lovát : Midás csináltatta aranyos szerszámját, Perzsiából hozták nyilván a formáját, Merő skófiummal tődzötték cafrangját, Melyen látni híres Arachne munkáját."

14 A följegyzések szerint I. Lipót mátkájának bécsi bevonulásán számos magyar főúr „díszelgett" vitézeivel. Esterházy Pál serege előtt 12 lovat vezettek, amelyeken a „...nyergek és egyéb eszközök igen gazdagon ezüst és arannyal meg voltak verve és azokon függő tegez és puzdrák igen bőven drágakövekkel meg voltak rakva..." Utánuk a nemes ifjak vonultak csillagokkal ékesített vörös páncélingben. Szablyájuk és hegyes-