Szent-Mihályi Mihály: Egyházi énekeskönyv, melly magában foglallya az Istennek dicséretéhez, és Szentek tiszteletéhez … Eszterházy Károlynak …kegyelmébül … / … egybe szedte …Szent-Mihályi Mihály - Eger : Nyomatatott a Püspöki betükkel, 1798 (L.sz.Cs.Gy.1227)

200 HALOTTASlág múlik, majd érkezik az Örökké Valóság, nints külömben femmi ebben, higyed merő igafság. Mindenekel múlnak,, por, 's hamuvá válnak, mi el múlunk, ti el múltok mindenek el múlnak, mindenek el múlnak. 2. Ádám mihent gyiimöltsbíil ett, magát halálba hozta, fok fájdalmat, halálos bajt fiainak is ofztar mert Ô róla bűnnek zfoldgy3, mi reánk is marada fok nyavalya, mint víz-árja, Világon el árada. Világ múlik 's a't. 3. Mint febes víz, és fzemünk néz, folyton foly a' Tengerbe, úgy mi éltünk, 's földön létünk foly halál' örvényébe. Azt fem tudgyuk, hol meg adgyuk néki adófságunkat. Hát vigyázva, 's talpon álva várjuk végső óránkot. Világ múlik 's a't. 4. A' lopóhoz villámláshoz hafonlónak mondatik. Mert orozva , fzempillaníva hozzád Ô erefzkedik, miként talál úgy le kafzál Vént, Ifiat egyaránt. Nem tefz váráíl, halogatáft tfak hirtelen ott el ránt. Világ múlik 's a' t. 5. Hányat tudunkés fzámlálunk, kik hirtelen ki múltak, menyko ütés, Égi dörgés* nyilaitúl meg holtak, febes tűzben , és mély vízben, 's fegyverrel el vefztek. Guta-ütés, korság-törés miatt fokán el ettek. Világ múlik 'sa' t. <5. Illy véletlen, és hirtelen iidő' fzorúltságában, boldog léfzen , a* ki kéfzen találtatik ez hartzban. Boldogtalan, de az ollyan, a* ki héányos léfzen, hát mindenkor, hogy légy bátor, várjad az halált kéfzen. Világ múlik 's a' t. 7. Ifiúságod, erős voltod tégedet meg netfallyon, mert mint virág, és gyenge ág a' te erőd is ollyan. Egy kis dériül, vagy hévségtűl gyenge virág el fzárad , kemény fzéltül, gyökereikül erős fa is felfzakad. Világ múlik 's a' t. g. Lám Abfolont, a' vagy Sámfont nem mentheté haláltól, Ifiúsága erős haja éles beretvájátúl. Sem gazdagság, fem Uraság fenkit haláltól nem ment. Sok Vitézlő, 's Böltfelkedő immár ezen által ment. Világ múlik 's a' t. 9. Az árnyékhoz-, és párához mi életünk hafonló, el enyéfzik, hamar múlik, mint az üveg romlandó. Mint írottkép , noha Ô fzép keves sártól meg rútul, gyenge ortzád,