Gáll Bernardinus: Buzakalászok mellyeket az aratók után öszve szedegetett és fürtökbe kötözgetett az az Egész esztendőbéli Vasárnapokra intéztetett Apostoli Beszédek.... / közrebotsájtott Gáll Bernardinus. - Szegeden : Nyomatott Grünn Orbán, 1817. Koll.1.(L.sz.Cs.Gy.1286)

Második rész

576 PÜNKÖST UTÁN XXIII. vér folásban sinlődő. aszszony tsak aztTiitte, *s reményiette volna, hogy ha annak az embernek, kit Krisztusnak mondanak, tsupán tsak a'ruházattya prémet illethetné is, valójában ő meg gyógyulna ; a' mint tselekedvén meg is gyógyula. De még is nagyobb kegyességet, és irgalmasságot tselekedett szerelmes meg Váltónk a' Zsinagógának Fejedemével, Jáirussal, ki szív epesztő nagy bánattal, kesergő zokogással Krisztus Urunk eleibe panaszra futott mondván: Domine! filia mea modo defuncta est. Uram , én Uram! te tudod, te látod az én szívemet, hogy nálad nélkül nints Uram; azért mint kegyes Uramhoz élő hittel, bisztos reménységgel, bátran folamodok, és a' szívemet m irdosó panaszomat bé nyújtom. A' panaszom pedig, melly miatt békessége, nyugta, nints szívemnek ez: az én egygyetlen egy leányom, kiben nékem tellyes örömöm volt, éppen most halálozott meg, éppen most atta ki lelkét, hanem, kérlek, jöj az én hajlékomban, támaszd fel az én meg hólt leányomat, 's hadd éllyen. Minekelőtte a' Jáirus leányáról bővebben szóllunk, azt említtem , a' mit Alexandriai Sándornál olvasok, nem azért, hogy tsak szót szaporítsak, hanem hogy a mai szent Evangyéliomnak magyarázattyát inkább ^meg érthessétek. Olvasom egy Democritus, és egy Heraclitus nevezetű természet visgáló pogány böltsekrűl; ho£y ezek, már meg élemedett emberi korokra jutván, e világnak álhatatlansága végett, el annyira meg változtak természetekben, hogy egy-