Gáll Bernardinus: Buzakalászok mellyeket az aratók után öszve szedegetett és fürtökbe kötözgetett az az Egész esztendőbéli Vasárnapokra intéztetett Apostoli Beszédek.... / közrebotsájtott Gáll Bernardinus. - Szegeden : Nyomatott Grünn Orbán, 1817. Koll.1.(L.sz.Cs.Gy.1286)

Második rész

VASÁRNAPI BESZÉD. , 55/ volna szénájok: inert ki ki jól tudhattya , hogy, ha az eraber az ő érzékenységinek ámíttó szavait, kínáló ajánlásit halgattya, 's annak tetzése szerént szemeit minden felé szabadon jártattya, az ártalmas képek könnyen szívében írják magokat, 's mind addig játzadoznak véle, méglen drága leikét meg nem sebesíttik. Még is ki veszi ezt gondolóra? a' természeti józan okosság is taníttya, a' szent írás is mondgya: a'ki szereti a' veszedelmet, el vesz az. Előbb láthatni olly tsudát, hogyazeleven tűznél meg fagygyon valaki, hogy sem olly tisztán térjen viszsza, mint bé ment az egygyügyüártatlanság a' veszedelmes alkalmatosságba. A' szép szók , a' puha hizeíkedések, a' tsábíttó ajándékok, a'kendődtző jel adások, sokszor többet ártanak az erőszakos próbáknál. Mégis, oh fájdalom! sokan tsak tréfára, nevetségre veszik, és így nevettökben lelkeket meg ölik. Ama pogány íiiosofus Demosthenes lehetetlennek állította lenni, hogy olly tunyaságra botsátkozhasson egy valaki, hogy maga üdvösségére mindenek felett ne gondoskodgyon: azomban, a' szomorú tapasztalás bizonittya pedig a'keresztényekben, hogy, a múllandó hivságaikra, 's hallandó testeknek ápolgatására hasonlatosság nélkül nagyobb gondgyok vagyon, hogysem halhatatlan lelkekre, és üdvösségekre. Ki nem láttya, melly vígan virradoznak egész éjszakák által is a' testet tsiklándozó mulatságokban? ki nem láttya, melly unalmas főtöréssel tanúinak a'prokátorok, hogypörök-