Gáll Bernardinus: Buzakalászok mellyeket az aratók után öszve szedegetett és fürtökbe kötözgetett az az Egész esztendőbéli Vasárnapokra intéztetett Apostoli Beszédek.... / közrebotsájtott Gáll Bernardinus. - Szegeden : Nyomatott Grünn Orbán, 1817. Koll.1.(L.sz.Cs.Gy.1286)

Második rész

PÜNKÖST UTÁN XXIV. Mert a' Paraditsomi vétek által minden ere­deti nemességedtűi meg fosztattál, s a' po­kolbéli ördögnek hegyes körmei között sén­lődve fonnyattáh Ebbül az ördögi rabság­búi tellyességgel ki nem válthatta az atyafi az attyafiát: Abel nem segíthetett Káinon; Moyses az Israelitákon, noha kivánt éret­tek még az élet könyvébül is ki törültetni: mivel az első embernek vétke az egész em­beri nemzetre átszökött, minnyájan abban részesek voltak, 's elegendő váltságot egy­másnak nem adhattak. Ugyan is mit tesz az egész világ, az ember lelkének árához ké­pest? semmit. Azomban, mivel örök sze* retettel viseltetett az ember lelkéhez önnön maga az, a' kinek képe a' lélek , a' meg o­szolhatatlan szent Háromságnak második sze­méllye, a' meg testesült ige, önnön magát adta váltságáért. Ennek a' képnek, úgy­mint , az emberi léleknek, felül való írása, tsak ugyan az ő szentséges vérének drága­latos tseppeibül vagyon meg írva, és ep­pen azért sajáttyának is tartya. El hülünk belé, ha elől forgattyúk emlékezetünkben, mint vitte végbe váltságunknak munkáját az Istennek Fia. Az Isten a' teremtésben a' maga képére és hasonlatosságára alkotta 'a' mi lelkünket; a' meg váltásban, magát ki üresítvén , az em­bernek szolgai ábrázattyát vette magára az Istennek Fia: a'teremtésben az embert az ő mennyei ajándékiban részesítette ; a meg váltásban az embernek nyomoruságába tette magát részessé: a' teremtéskor egy szava e­legendő volt az embernek alkotására : de

Next

/
Oldalképek
Tartalom