Gáll Bernardinus: Buzakalászok mellyeket az aratók után öszve szedegetett és fürtökbe kötözgetett az az Egész esztendőbéli Vasárnapokra intéztetett Apostoli Beszédek.... / közrebotsájtott Gáll Bernardinus. - Szegeden : Nyomatott Grünn Orbán, 1817. Koll.1.(L.sz.Cs.Gy.1286)

Második rész

568 PÜNKÖST UTÁN XXIY. azt a' mi lelkünknek, mint egygyetlen egy igaz tulajdonunknak, üdvözíttésére fordíttani? Nints tehát, nem is lehet tulajdonabb foglalatosságunk, mint az, a' melly a' mi lelkünknek üdvözítte'se't illeti : mert más egyebek, vagy nem a' mienk, vagy leg alább nem egyedül a' mienk, de a' lelkünkrül való gondoskodás olly saját, e's személlyes köteiesse'günk, mellyet magunkon kívül senkire másra nem bízhatunk. Gazdagságunknak , 's mezeinknek gondviselését majoros gazdánkra; pörünket a' prókátorra; nyavalás állapotunkat az orvosra bizhattyuk, de lelkünk üdvözítte'se't, ha tsak önnön magunk nem folytattyuk, boldog ki menetelét, senkitül mástul nem várhattyuk. De kire is bizhatnánk e'béli ügyünket, mivel annak hasznát, nem más hanem egyedül mi magunk vehettyük ? ha fáradságos törekedésünk által földi javainkat gyarapíttyuk ; ha a'nehe'z, e's veszedelmes kereskede's által nyereségünket sokasíttyuk; ha a' fegyver viselés, és vérontó tsatázás által tzimeres Nemességet magunknak szerzünk, úgy é nagyobb hasznát veszik azoknak jövendő unokáink, 's maradékaink, hogy sem mi magunk.? De lelkünk gondviselésének haszna olly személyessen, 's olly egyedül való saját mi magunké, hogy abban senki más egyéb nem részesülhet. Ha abban szorgalmatossan foglalatoskodunk, az egész nyereség a' mienk, nem maradékunké; a' mint fllenben, ha abban fogyatkozók vagyunk,