Gáll Bernardinus: Buzakalászok mellyeket az aratók után öszve szedegetett és fürtökbe kötözgetett az az Egész esztendőbéli Vasárnapokra intéztetett Apostoli Beszédek.... / közrebotsájtott Gáll Bernardinus. - Szegeden : Nyomatott Grünn Orbán, 1817. Koll.1.(L.sz.Cs.Gy.1286)
Második rész
282 I • , PÜNKÖST UTÁN XVII. Jerusalem várossá is Krisztusnak, mégis, látván azt, sira azon. Ezen okokra nézve tehát, a' mi keresztény hitünk szerént, Krisztust Dávid fiának valiyuk; mivel halála előtt hatod nappal, midőn Jerusálem várossába nagy pompával menne, még az apró gyermekek is Dávid fiinak kiáltottak imigyen énekelvén néki, Hosánna a' Dávid fiának: a' vak koldus, és a' Kananeai aszszony is Dávid fiának kiáltották mondván: Jésus, Dávidnak fia, könyörülly rajtam. Ezekre és más több egye'b e' féle okokra, és hasonlatosságokra nézve igen böltsen mondgya a' mi keresztény hitünk Krisztust Dávid fiának: de ez még nem elég az üdvösségre ; mert, Krisztust, nem tsak Dávid fiának, hanem Isten fiának is kelletik vallanunk. Az Evangyéliombúl baliánk, hogy a 1 Farizeusok Krisztust Dávid fiának vallották, de ezen feleletek nem volt elegendő ; mert Krisztus, az Isteni jelentés szerént, Isten fia is: ugyan is, mert szerelmes meg Váltónk mondá a' Zsidók gyülekezetének, miképpen híja tehát Dávid őtet Urának, ha fia? hiszen a' fiú kissebb az Attyánál, és, nem az Atyák szokták a' fiaikat uraknak nevezni, hanem a* fiak az ő Aítyokat. Ezen Dávid mondásával meg mutatta Krisztus, hogy ő a' meg ígértetett Messiás, ki, nem tsak valóságos ember, hanem egyszersmind valóságos Isten is. Ide tzélozott Isaiás Próféta is, midőn a' szent szűztűi sziHettendőnek mondotta Krisztust, és még is, Emánuelnek, a£ az: velünk lévő Istennek nevezte. Te-