Gáll Bernardinus: Buzakalászok mellyeket az aratók után öszve szedegetett és fürtökbe kötözgetett az az Egész esztendőbéli Vasárnapokra intéztetett Apostoli Beszédek.... / közrebotsájtott Gáll Bernardinus. - Szegeden : Nyomatott Grünn Orbán, 1817. Koll.1.(L.sz.Cs.Gy.1286)

Második rész

VASÁRNAPI BESZÉD, 27a lopot, mellynek feje aranybűi, a' melje ezüstbűl, a' tzombjai rézbűi, a lábai rész szerént vasbűi, rész szerént főldbül vaiának; és éppen akkor, midőn a" király ezen kép felett leg nagyobb örömmel elmélkedik, vélvén , hogy ebben a' képben az ő nagysága rajzoltatott vala le, el eresztett az Isten a' kép mellett lévő magos hegyrűl egy darab követ, melly, igyenessen a' kép felé hengeredvén, úgy meg üté a' képnek földből való lábát, hogy, az egész kép főidre rogyván mindenestül fogva az egész képet öszve törte, porrá, hamúvá, t< tte. Tehát a'hegyrűl meg szabadult kő mindent pórrá tett: az arany úgymint az ezüst, az ezüst úgymint a' réz, a' réz úgymint a' vas, a' vas úgymint a' főid egészlen porrá,hamúvá löttenek. Ez az Öszlopi kép nem egyebet jelent, hanem az egész emberi kösséget: mellyek közül némeiiyek aranyak, némellyek ezüstök , némellyek rezek, némellyek vasak, némeiiyek földek: az az: a' mellyek közül mások az Uralkodók, mások az alattak valók, mások gazdadok, mások szegények, mások nemesek, mások nemtelenek, mások majd tsak nem imádtatnak, mások más lábai alatt fetrengnek. Ezek akár melly módon egymástól külömböztetnek is, de tsak ugyan még is minnyájan az életnek egybe romlandó sár lábain állanak. Azért a' sár lábán álló ezen tsuda oszlopot tsak ugyan egykor akkor a' hegyrűl le hembelgő kő, úgymint, az halál egybe töri, olly hamuvá , porrá teszi, hogy többé az aranyat az ezüstül, a' rezet a' főldtűl : az az: a' fejedet* //. Rész, 1$