Gáll Bernardinus: Buzakalászok mellyeket az aratók után öszve szedegetett és fürtökbe kötözgetett az az Egész esztendőbéli Vasárnapokra intéztetett Apostoli Beszédek.... / közrebotsájtott Gáll Bernardinus. - Szegeden : Nyomatott Grünn Orbán, 1817. Koll.1.(L.sz.Cs.Gy.1286)

Második rész

VASÁRNAPI BESZÉD. ~ 779 ban lévő darab szalonnát. Azért hellyessera mondgya szept Ágoston Doktor, bogy a mostani keresztények inkább azon iparkodnak az Isten tagadó Atheistákkal, és pogányokkal, hogy a' hallandó test meg ne hallyon, a' halhatatlan lélek pedig hogy vétekben ne essen koránt se szorgalmatoskodnak. Meg esme'rte a' koronás Próféta szent Dávid, melly veszedelmes állapot légyen a' halálos vétek, melly az ember erejét, tsontyát, és lelkét, szünet nélkül mind örökkön örökké fogyasztya, fárasztya, 's öldökli, de a' nagy kínok, gyötrelmek, e's fájdalmak között a' kínlódó lelket még is semmiségbe nem ejtheti. Azért , midőn hallotta az említett zsoltározó király, hogy az ő fia Absolon lántsákkal által veretett, meg ölettetett, siralmának zokogó keservében szüntelen így sohajtozott: édes fiam Absolon, Absolon édes fiam: ki adgya nékem, hogy én hallyak meg éretted, Absolon édes fiam, édes fiam Absolon? Mert a' szent atya inkább kívánt maga testi halállal meg halni, mint sem a' halálos vétekben lévő fiát Absolont a' más világra küldeni. Hát te K. A. mit gondolsz? midőn a* te fiadat, leányodat, erköltstelenkedni látod! nem ötlik e' szívedbe azoknak lelki halálok ? azért tudgyad, ha az Angyaloknak vétkét meg nem engedte Isten büntetés nélkül, valójában a'te magad, 's gyermekeid vétkeit sem engedi ám meg örök kárhozatnak büntetése nélkül. Ék így, az örökke' valóságra nézve , ki ki láthattya,