Gáll Bernardinus: Buzakalászok mellyeket az aratók után öszve szedegetett és fürtökbe kötözgetett az az Egész esztendőbéli Vasárnapokra intéztetett Apostoli Beszédek.... / közrebotsájtott Gáll Bernardinus. - Szegeden : Nyomatott Grünn Orbán, 1817. Koll.1.(L.sz.Cs.Gy.1286)

Második rész

VASÁRNAPI BESZÉD. ~ 777 mondani, hányan vannak e'jelen valók között, kik már egynihány napok előtt nyelvességek végett el fetséllették ártatlanságokat, zabollátlan indulattyok végett eltapották jámborságokat; meg rögzött gonoszságok végett fenékkel fel forgatták az Isteni parantsolatokat el annyira, hogy szent Agoston Doktorral méltán mondhatom : Mortui ambulant, viventes portant funer a. A* holtak járnak , magokkal hordozván eleven koporsójokat, élni látzatnak ugyan testekben , de meg vannak halva lelkekben. Innét vagyon, hogy Urunk is egy iffidnak ezen szavaira: Domine ^ permitte me primum ire, et sepelire Patrem meum, Uram Mester, engedd meg, hadd mennyek először haza, és hadd temessem el az én atyámat, azt felelte: Dimitte mortuos sepelire mortuos suos\ Ne menny , maradgy velem, elég holtak vânnak oda haza, hadd temessék el azok az ő hallottyokat. A' holtak az ő hallottyokat nem egyéb módon temethetik el, hanem, a' mint szent Ambrus taníttya, tudniillik, midőn a' testi halállal meg holt embert a' halálos vétekben lévő emberek viszik, és temetik. Te ugyan azt állítod, és azt mondod, K. A. hogy a' lelki életet jól intézni nem igen nagy dolog légyen ? de én ellenkezőt tartván, szent Bernárdinussal azt mondom, hogy a' lelki életet jól intézni olly nagy dolog légyen, mellynél minden dolgaid között nagyobb dolgod nem is lehet. Mert a' ki kevelykedik, paráználikodik, fajtalankodik, nem éli ám az lelki életet: a' ki másoknak