Gáll Bernardinus: Buzakalászok mellyeket az aratók után öszve szedegetett és fürtökbe kötözgetett az az Egész esztendőbéli Vasárnapokra intéztetett Apostoli Beszédek.... / közrebotsájtott Gáll Bernardinus. - Szegeden : Nyomatott Grünn Orbán, 1817. Koll.1.(L.sz.Cs.Gy.1286)
Második rész
VASÁRNAPI BESZÉD. 247 > Angyali, tsendes békességben maradott, és élt volna; az első ember el esése ütán pedig úgy meg bontakozott e' nemes teremtésnek állapottya, hogy az emberi természet a' halálnak , a' halál pedig a természetnek viaskodó bajnoki diadalommal kíván parantsolni : mivel a' test a 5 lélekkel, a' lélek a testei ártatlanságoknak virágzó arany idejét eleitül fogva való szövetségekben meg akarják tartani: a halál pedig a' lelket a' testbúi gorombáskodó durva görbe kaszájával iparkodik meg vetett hállójába bé rántani. Azért már most akár merre forgattyúk szemeinket, akár merre kisztyük elménket, minden felől, minden részrűl, minden elementomok tsak azt tüntetik elménkbe, hogy minnyájan meg halunk. Ugyan is; ha a' főidet nézzük, az juthat eszünkbe: meg emlékezzél ember hogy porbúi lettél, 's porrá kell lenned: ha a' vizet nézzük, azt mondhattyuk: minnyájan mint a vizi buborékok el múlunk: ha a mozduló levegőeget tekéntyük, azt állíthattyuk : a süvölytő menedékeny szélhez hasonló az ember élete : ha az emésztő tüzet nézzük, azt gondolhattyuk, hogy az ember tsak por és hamu : tehát, az első ember elesése után el vagyon végezve, hogy minden ember meg hallyon. Ennek bizonyságára nem szükséges me* szünen valoságot költsönöznünk, mivel az el olvasott mai szent Evangyéliomban az özvegy aszszonynak egy gy etlen egy fia eleven tükörünk és példánk, ki szintén akkor vitetett vala ki Náim várossábúi a temetés-